Gasztronómiai örökség és világörökség
Angyalbendő, szerzetescsók, apátfüle, betlehemi sütemény, égi sajt, apácapocak, isteni torkosság vagy Szent Bernardo-puding, ilyen és hasonló nevű édességek szerepelnek a kínálatban. Már nevükből is - ha nem is túl ájtatosak - következtetni lehet kolostori eredetükre.
A legkedveltebb, főleg tojássárgáját és cukrot felhasználó portugál édességek receptjeit apácák dolgozták ki valamikor a XV. században. Addig ugyanis a fő édesítőszer a méz volt, és csak Madeira szigetének 1424-ben kezdődött gyarmatosításával, a cukornád behozatalával terjedt el a cukor. Az egyébként igen jól ellátott, nagy gazdasággal rendelkező kolostorokban sok tojásfehérjét használtak a ruhák keményítésére, így valamit kezdeni kellett a sok fennmaradó sárgájával.
Az így született, sokszor igen sok munkát és kézügyességet igénylő sütemények receptjeit sokáig féltve őrizték a kolostorok falai közt, azok csak a szerzetesrendek felbomlásával kezdtek kiszivárogni. De a mai neves cukrászdák is őrzik titkukat.
A kolostori eredetű édességek november 13. és 16. között megrendezésre kerülő bemutatóján negyven cukrászat - köztük francia, spanyol, lengyel - vesz részt. Ami az előkészületeket illeti, Paula Alves, a helyi Alcoa cukrászda vezetője - ha receptet nem is, de - anynyit elárul, hogy a 22-féle édesség elkészítésén 30 személy dolgozik, ketten nyolc napon keresztül tojást törnek fel és választják szét a fehérjét a sárgájától.
Az eseménynek méltó helyszíne Európa legmonumentálisabb és legszebb ciszterci kolostora. Egyszerűségében is lenyűgöző a Santa Maria-templom gótikus oszlopsora, boltíves mennyezete, ahol az oltár két oldalán díszesen faragott kőkoporsókban Portugália leghíresebb, tragikus sorsú szerelmespárja, Don Pedro király, valamint udvarhölgye, Inés nyugszik.
Méltán tartják az egyik legszebb kerengőnek a belső udvart körülölelő, árkádokkal szabdalt folyosót, ahol az étkezővel szemben még ma is vizet ad a XIV. századbeli kút. Monumentális a szerzetesi ebédlő - ahol a 40 ezer látogatóra számító bemutatót is rendezik -, valamint a konyha. Ennek csempével borított kürtője alatt a korabeli beszámolók szerint egyszerre hat ökröt is lehetett sütni. A konyhát folyóvízzel is ellátták, ide terelték be a közeli patak vizét. A legenda szerint a szerzetesek így helyben foghattak halat. A látogató mindenesetre bizonyosságot szerezhet, hogy a kolostor lakói igencsak megbecsülték a földi javakat.
Édességeket majszolva vagy anélkül mindenképpen megéri a Lisszabontól számított két és fél órás autóút a Portugália hét csodája közé is beválasztott kolostor és a hozzá fűződő legendák megismerésére.
