Szerbek szentélyeSzegeden
Maguk a délszlávok jóval régebben élnek e tájon, elegendő arra utalni, hogy a megye névadó települését, Csongrádot (a szó a szerb cserni grad - fekete vár - elnevezésből származtatható) már évszázadokkal korábban említették a krónikák. Tömegesen azonban a török elől menekülve jelentek meg a Maros és a Tisza találkozásának a környékén. A mohácsi vész után Cserni Jován, a "fekete cár" is Szegeden ütötte fel főhadiszállását, és Alsóvároson érte őt a vég 1527 júliusában. A szegedi szerbek főként iparral, kereskedelemmel foglalkoztak. A város töröktől való felszabadulása után, az 1690-es szerb bevándorlás során további családok költöztek e vidékre.
Első kápolnájuk a szegedi várban épült a XVII. század végén. Második templomukat 1725-ben, a mai helyén építették fel; ebbe készült a jelenlegi ikonosztáz alsó fele, amely ötvözi a görögkeleti festészet hagyományait és a kor barokk művészetét.
E képfal bár nem a legnagyobb, mégis alighanem egyedülálló a hazai ortodox egyházművészetben. Míg például Jankovics Miklós híres egri ikonosztáza zárt felépítésű, addig a szegedi szinte egy rokokó csipke. Alsó részét 1761-ben Jovan Popovics barokk mester festette. A mostani templom elkészültekor az egyházközség valószínűleg az ukrán festőiskola eddig ismeretlen képviselőjét alkalmazta, aki a kompozíció többi, rokokó stílusba hajló részeit megalkotta.
Az arannyal dúsan díszített ikonosztázt érdemes leülve, hosszabban szemlélni. A képfalak hagyományos felépítésének megfelelően, a felső harmadban, középütt Krisztus látható a kereszten, prófétákkal körülvéve. Az alsó kétharmadot a Szentháromság, Szent Péter és Pál, valamint az apostolok népesítik be. A középső, úgynevezett királyi ajtótól balra és jobbra eső két-két kép Szűz Máriát, Szent Miklóst, illetve Krisztust és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja.
A templombelsőben egyébként is különleges, ódon hangulat fogadja a látogatót, köszönhetően a képekről komoran letekintő szenteknek, a nehéz ezüst- és üveglámpáknak, a füstölő tömjénnek és a gyertyafénynek. A hajóban kétoldalt álló trónszékek közül a jobb oldali a püspöké, a bal oldali Szűz Máriáé. A mennyezet freskója - Ján Hodina műve 1881-ből - a világ teremtését ábrázolja. A márványmintás falakon XVII-XIX. századi ikonok és latin kegyképek átköltései sorakoznak. Művészi értékével kiemelkedik közülük az ukrán eredetű Szent Kereszt és Veronika kendője. Ez utóbbit Andrej Rubljov egyik követője készítette a XVII. század elején. A naoszt (férfitemplomot) és a pronaoszt (női templomot) az ikonokkal és mécsessel díszített királykapu köti össze, ahol - ősi hagyomány szerint - az uralkodónak is le kell oldania kardját, csak úgy közeledhet a szentélyhez. I. Ferenc József eleget is tett ennek az elvárásnak, amikor 1883-ban megtekintette az árvíz után újjáépült várost. A pronaosz falait borító, XVII-XVIII. századi arab, libanoni, szerb, kaukázusi, etiópiai ikonok többsége Szűz Máriát ábrázolja. Az oltáron és a vitrinekben látható kegytárgyak a korabeli művészet becsben tartott darabjai. A XVII-XVIII. századi, aranyozott domborművekkel ékesített evangéliumos könyvek Oroszországból érkeztek.
Az 1778-ban felavatott templom toronysisakja későbbről, 1835-ből származik, s míg az épület barokk, a torony copf stílusú. Szegeden ez nem egyedülálló jelenség: az Alsóvárosi templomot még a török hódoltság előtt építették gótikus stílusban, barokk tornya viszont a másfél száz éves megszállást követően készült el.
Info
A szerb templom istentiszteletek alkalmával szabadon, más időpontban előzetes egyeztetés alapján látogatható. Bejelentkezés a (30) 48-48-778 vagy a (62) 426-091 telefonszámon, illetve az opavle@t-online.hu e-mail címen.
