Regatta storica Velencében

Hogyan írhatnám le a hangulatot? Az izgatott tömeget, amely azt figyeli, hogy feszítik meg a botanikus kertek előtt a legendás spaghetót, a rajtot jelentő kötelet vagy a cölöpverő gépek zaját, miközben a Sant'Andrea della Zirada-templom előtt a Canal Grande medrébe leverik a paleto nevű oszlopot, amit a hajóknak majd meg kell kerülniük.

S végül a Ca' Foscari-palota előtt a vízen lebegő aranyozott tutajt, a machinát, ami egyszerre maga cél, s a pompa jelképe. Hogyan írhatnám le az izgatott suttogásokat, a kocsmákban kötött titkos fogadásokat, az elszántságot, amivel a névtelen hajósok egész évben készülnek hajnalonként órákat evezve (akár egy olimpiára), csak hogy egy sehol máshol nem létező bárkát, sehol nem ismert evezős technikával célba röpítsenek? A világ egyik legjobb hajós népe (a világ legszebb díszletében) minden év szeptemberének első vasárnapján legrégibb hajósversenyére készül.

Mert abban vita sincs, hogy a velencei regatta legalább hétszáz éves. A rossz nyelvek szerint még régebbi is lehet, hiszen már az ezredfordulón véres verseny dúlt a caorlai parasztok között (ők hozták a szárazföldről Velencébe a friss zöldséget), ki ér hamarabb a Rialto híd lábánál lévő piacra. Aki gyorsabban "fölért", nemcsak jobb helyet talált, hanem megszabhatta portékája árát is. A fennköltebb változat szerint persze nem a padlizsánt szállították a bárkán, hanem szüzeket, s a velenceiek épp ezekkel a caorlei hajókkal érték utol 940-ben a dalmát kalózokat, akik lányokat raboltak a Bazilikából. Annyi bizonyos (hála az adóhivatal feljegyzéseinek), hogy regattákat (evezősversenyeket) már a XIV. század óta tartottak. Az első pompázatos hajófelvonulást pedig feltehetően Caterina Cornaro tiszteletére rendezték 1489-ben abból az alkalomból, hogy szegény ciprusi királyné férje halála után (önként) lemondott trónjáról Velence javára.

A hagyományos evezősverseny (az európai nyelvek legtöbbjén: regatta) és a történelmi hajófelvonulás (corteo storico) ötvözetéből jött létre a mai regatta storica. S bár a lagúnaváros gazdagságának és hatalmának hivalkodó jelképét, a húszevezős aranyozott Bucintorót Napóleon 1797-ben felégettette, a városi tanács hamar megépítette másolatát. A kosztümös felvonulást tehát ma is a Bucintoro vezeti be, fedélzetén a dózséval, nagykövetekkel és velencei nemesekkel, akik soha nem eveztek. Bezzeg eveztek az egyszerű szigetlakók, a vignettók, strighettók, rossik. Ezek között a nagy hajós családok között évszázadok óta tart a vetélkedés, a regattát az ő vérre menő küzdelmük teszi egyedülállóvá. Ahogy véget ér ugyanis a történelmi bárkák színpompás felvonulása, a hangulat egy pillanat alatt megváltozik. Ami most következik, nem turistaattrakció. Ez a város belügye. A hidak, rakpartok zsúfolásig megtelnek, a palazzók ablakaiból fürtökben lógnak az emberek, a feszültség tapintható. A versenyt a kétevezős pupparinik, kamasz hajósok kezdik (vigyázat: Velencében egy evező egy ember!), ez amolyan utánpótlásfutam. Következnek a nők, akik sajátos velencei technikával a kecses mascarétákat hajtják, ez valamikor a híres velencei kurtizánok bárkája volt, de ez ma már senkit sem zavar. (Az első jelentősebb női versenyt egyébként épp a mi II. Ulászló királyunk felesége, Candalei Anna tiszteletére rendezték 1502-ben.) A hangulat forrósodik, hiszen a hatevezős caorlinék futama következik, s ezt a versenyszámot a "nagypapák regattájának" is nevezik, mert itt indulhatnak azok, akik a gondolák döntőjébe nem kerülhettek. A táv négy kilométer, a tempó ördögi, most már az egész város egyetlen üvöltés. Pedig a csúcspont csak ezután következik. Velence Forma-1-es futama. A gondolinik döntője. Ez már ugyanis nem evezés. Inkább egyfajta balett, a tenger istennőjének ritmikus köszöntése, valami semmihez nem hasonlítható mozgás, ahol a hajók repülnek a víz felett, csak az evezők csobbanása hallik, a tüdők zihálása. Aztán a győztes eléri a machinát, s elszabadul a pokol, a Canal Grandét elözönlik a jachtok, vitorlások, vaporettók, vízi mentők és tűzoltóhajók, aki csak mozogni tud, mindenki evez, csak a gondolások nem. A versenynek vége, így újra életbe lép a híres gondolás bölcsesség: "Evezni ingyen csak a hülye evez. No meg a genovaiak!"

 

Info

Időpont: 2008. szeptember 7., vasárnap

Történelmi hajók felvonulása: 15.30

Evezősversenyek: 16.30

Részletek: www.commune.venezia.it,
www.incomingvenezia.com,
www.venezia.net.

 

<b>Húszevezős, aranyozott bárka, a Bucintoro</b>
Top cikkek
Top cikkek
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.