Kilenc kislány sírja

„Utas, nézz be a temetőkertbe,
Kilenc kislány nyugszik egy szélébe.
Isten veled, kilenc letört rózsa,
Szép csendesen nyugodjál a sírba.”

Így végződik az utolsó magyar históriás balladák egyike, amely egy száztíz esztendővel ezelőtti tragédiának állít emléket. Ekkor történt egy erdőháti kis falu, Penyige legnagyobb tragédiája, amelyben kilenc kislány fulladt vízbe.

1905. május ötödikén nagy csapatnyi gyermek készült a Szenke – a Szamos folyó fattyúága – túlpartján lévő Vályi-birtokra „szúrókát”, azaz szamárkórót irtani a gabonából. A vasúti hídon néhány perc alatt átjuthattak volna, ám az uraságot többször is feljelentették a vasúttársaságnál, hogy a napszámosai „lopiban” járnak, ezért Vályi kénytelen volt révészt bérelni, aki átszállítja őket a folyón. Az ő halála után özvegye, Farkas Jánosné állt szolgálatba az ütött-kopott ladikon. Aznap tizenhárom kislányt ültetett a csónakba Erdei Gyuri mellé, aki egyesek szerint evezett, mások szerint csak át akart jutni. Gyuri epilepsziás volt, a lányok féltek tőle. Sosem derül már ki, hogy ijesztgette-e őket, netán rohama volt, de a lányok nem messze a túlparttól sikítozva a csónak egyik végébe tódultak.

A ladik felbillent, megfordult velük, s maga alá temette a rémülten kapálózó lányokat. Többen úszni sem tudtak, hát próbáltak összekapaszkodni. Egymást húzták a halálos mélybe. Négy – két 12 esztendős és két 18 éves – lányt kimentettek, Erdei Gyuri kiúszott, s félholtan kihúzták a révésznét is. A kilenc kislány után az ő neve következik a halotti anyakönyvben: nyolcadikán, a temetés napján ment a kilencek után.

A tragédiából néhány hét alatt históriás ballada lett, amelyet ma is énekelnek, őriznek Penyigén. A legkisebbek is ismerik. A falu már-már legendás tanítónője, a honismereti szakkör és a – páratlan látványosságnak számító – helytörténeti gyűjtemény alapítója, Kormány Margit lelkiismeretes kutatómunka után, egy kéziratos verseskönyv alapján összefésülte a variánsokat, a ballada így nyerte el mai formáját.

A kilenc kislány sírját a századik évfordulóra készített kopjafák jelölik a penyigei temetőben. Mellettük lélekharang és emléktábla, az egykori révjárat helyén emlékoszlop. Penyigét azóta is a balladás faluként emlegetik. A barátságos kis települést vétek kihagyni, ha az Erdőháton járunk.

A tragédiából históriás ballada lett

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!