Botlatónyúl Malmőben
A város sétálóutcájának végén a Nagy tér (Stortorget) torkolatában a járókelők között menetelő zenekar a gyerekek kedvence, utánozzák a zenészek lépéseit, rájuk másznak, de a felnőtt turista is, előkapja a fényképezőgépét, ha a közelükbe ér! Ez a rezesbanda együtt lélegzik a környezetével, amint roppant lelkesen, és talán jó hamisan fújja a magáét.
A Déli vám (Södertull) előtt, a belvárosi csatorna vízibicikli-kikötőjénél a lépcsőkön sütkérezők között békésen ül, áll, mendegél négy cica. Négy bronzcica. Na nem csoportban, hanem szétszórva, elvégre a macska nem falkaállat. Életnagyságúak, aki nem lát, csak néz, az talán észre sem veszi őket. Sajnálhatja. Aki viszont melléjük telepszik, megsimogatja őket, megvakargatja a fülük tövét, mert valamitől - ki tudja mitől - jól esik a szívnek. Télen meg szinte sajnálja őket az ember, a szélben, a hidegben.
És hogy a nyulak se maradjanak ki a jóból, a sétálóutca másik végén a Triangel (Háromszög alakú tér) előtt az egyik beugróban egy nyuszi üldögél megbújva. Életnagyságban! Rajta tényleg átesik az ember, ha nem figyel, és pont ez a lábak tengerében ijedten kushadó bronznyuszi mondandója: ne rohanj!
A Malmőbe érkező turista, nem tudja nem észrevenni a pályaudvar melletti hidacska korlátján díszelgő stukkert sem, amelynek a csövére csomót kötött a svéd békevágy: jó tudni, hogy itt ez az eszköz nem érvényes.
