Az agyban fejlődő térkép

Ezért is kedvenc helyem a Bartók Béla út 15/B, ahol Ottlik Géza emléktábláját helyezték el a kapun belül, de az utcáról is láthatóan. Az 1912-ben született író itt töltötte gyerekkorát, és rendkívüli módon jeleníti meg Buda című posztumusz művében, ahol még Fehérvári út 15/B-ként szerepel. A Fehérvári útnak ez a része 1920-ig viselte eredeti nevét, akkor a folytatásának tekinthető Átlós úttal együtt az éppen megválasztott kormányzóról Horthy Miklós útnak nevezték át (Bartók Béla nevét 1945-ben kapta meg). Ottlik azonban figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, a kormányzó nevét nem írja le, mindig csak Fehérvári útként emlegeti a helyet, amely központi szerepet játszik e városkönyvben, a valóságot megragadó és átalakító képzelet különleges regényében.

Tessék csak figyelni: „Az ember felnézett, tudomásul vette, hogy ez van, elraktározta a térképében, amit gépiesen, gyakorlottan mindig készített magának, szobáról, házról, városról, utcáról, világról. (...) Azért is, hogy legközelebb ellenőrizhesd, megvan-e? (...) De nem csak ezért. Hanem hogy ha megvan is, ugyanott, de ugyanolyan-e? A szoba, ahol aludtál; az ágyad; az ebédlő, a lakásotok; benne anyád, Júlia, Terka néni; a ház, lépcsőház; lent a Fehérvári út: ezek már olyan sokszor és folyamatosan voltak kipróbálva, hogy elfogadod: vannak és ugyanolyannak is vehetők. De észrevetted, hogy tulajdonképpen nem mindig ugyanolyanok: csak amit látsz, hallasz, felmérsz, az stimmel (nagyjából ugyanaz megvan éjszaka is, másnap is), de a látványnak mindig van egy kis láthatatlan többlete, amit érzel tisztán és biztosan, és ez a milyensége néha változik, és ettől másféle lesz az egész. Észrevetted, hogy a Fehérvári úton végigmenve, a Gellért tér, a híd, vagy még tovább Budán, a másik híd előtti kút-vízesés, sokkal gyakrabban és határozottabban váltogatja a látott képének ezt a többletét, kis ráadását, vagyis ha ugyanúgy megvan is és ott van, ahogy a térképedre festetted, nagyon sokszor egyáltalán nem ugyanolyan. A térképedet ki kell egészíteni, így fenét ér, a neked leglényegesebbek nélkül.” Hát az én térképemen rajta van Ottlik és ez a Bartók Béla úti ház a Mészöly utca és az Orlay utca között nagyjából középen. Szerencsére be lehet menni a rácsos kapun, újra elolvasni a Budából vett idézetet a táblán, és elgondolkodni rajta, hogy idejött vissza a szünidőben a határ menti kadétiskolából, amely a magyar olvasók nagy becsben tartott olvasmánya, modern irodalmunk egyik alappillére. Itt fedezte föl magának mindazt, amit majd a regényeiben valóságossá tesz úgy, ahogy voltak, és ahogy a fejében leképeződtek.

És itt tanulta meg anyjától a bridzs nevű varázslatot, ami kitöltötte „másik” életét. A kártyajáték trükkjeiről, fogásairól angolul írott könyvét (Adventures in Card Play, magyarul Kalandos utazás a bridzs ismeretlen vizein) csodálják e szellemi sport mesterei, világbajnokai is, és a legnagyobb művészek között tartják számon őt annak ellenére, hogy legtöbbjük sohasem hallott az Iskola a határonról.

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!