Srí Lanka - béke idején

Megjegyzem, mindaz, ami történt és történik, immár évtizedek óta sajnos "normális" ebben az etnikai feszültségektől terhes kis országban.

Ha már az elején szolgálhatok egy jó tanáccsal: ha lehet, kerüljék el Colombót. Egyrészt, esetleg veszélyes lehet, a vidék látnivalóihoz képest sok érdekességet nem kínál, másrészt a nemzetközi repülőtérhez közelebb van (északra) Negombo, ahol a hosszú repülőút után olcsóbban találunk jó szállást egy-két napos tengerparti pihenéshez. A nyugati parton se szeri, se száma a halászfalvaknak (egy részük üdülőteleppé avanzsált). Érdemes körülnézni Puttalam halpiacán. Aki szereti a tenger gyümölcseit, a szokásos förtelmes szagok ellenére is jól érzi majd magát a színpompás nyüzsgésben, aki meg nem szereti, itt biztosan nem lesz a halfélék rajongója. A falvakon végighaladva megnézhetjük, hogyan készül a sziget egyik kedvelt alkoholos itala, a toddy. A kókuszpálmának tömérdek felhasználási módját ismerik, használják építőanyagnak, rostjait kötélfonásra, a kókuszdió belét és levét fogyasztásra. Sok fa viszont nem hoz termést, mert eltörik a virágot tartó ágacskákat, megcsapolják, levét összegyűjtik, erjesztik, és kész a toddy. A munkások, mint akrobaták közlekednek napjában kétszer a fák közé kifeszített köteleken és begyűjtik a lét, egy fáról évente akár 250 litert is.

E nyugati partvidéket előszeretettel használták arab kereskedők, portugál, majd holland hajósok, hogy a sziget értékes fűszereit Európába vigyék, mindemellett hozták az iszlámot, a katolicizmust, sőt a portugálok afrikai rabszolgáikat is.

A szigetet mindig is két nagy etnikum lakta. A többségben levő (manapság főként buddhista) szingalézek, illetve az északi és keleti országrészt lakó főként hindu tamilok, melyek sokáig önálló királyságokat hoztak létre. A legnagyobb szingaléz királyság i. sz. 380-tól bő ezer éven át Anuradhapura volt, a Srí Lanka-i buddhizmus szülőhelye, ennek megfelelően óriási, égetett téglák százezreiből felépült sztúpákkal (itt dagoba a nevük). Kiterjedt romterületét biciklivel érdemes körbejárni. Miután a X. század végén a várost elfoglalták az indusok, ők kissé délebbre, Polonnaruwában alapítottak új fővárost. A jó állapotban megőrződött romok mellett fő látnivalója a 14 méter hosszú, gránitfalba vésett fekvő Buddha-szobor. Megannyi Buddha-ábrázolás látható Dambulla város barlangtemplomaiban, falfestmények és szobrok formájában. Sigiriya, az Oroszlánszikla egy a környezetéből 200 méter magasan kiemelkedő szigethegy, egy hajdani vulkán erősen erodálódott maradványa.

Kíván némi fizikai állóképességet, mire a rengeteg lépcsőn és vaslétrán felkapaszkodunk a lapos tetőre, ahol... nincs semmi. Úgy tartják egy VI. századi király épített itt erődöt és palotát, ennek azonban már szinte semmi nyoma. Újabb kutatások szerint buddhista szerzetesek menedékhelye volt, de a XIV. században elhagyták.

Srí Lanka szíve az 1600-1800 méteres átlagmagasságú felföld, mely még a trópusi hőségben is kellemes klímát kínál. Itt találjuk az ország második legnépesebb városát, Kandyt, mely az utolsó szingaléz királyság székhelye volt, míg a britek 1815-ben el nem foglalták. A Szent Fog temploma Srí Lanka legfontosabb kegyhelye, melyben a legenda szerint Buddha egyik fogát őrzik. Az 1700-as években épült komplexumba folyamatosan özönlenek a zarándokok. Maga az ereklye nem látható, több, egymásba illesztett ládikóban rejtőzik. Kandyból érdemes felkeresni a pinnewalai "elefántárvaházat". Több mint hatvan elárvult, megsérült elefántot gondoznak itt.