- Szerinted akkor most megvettük? - pislogunk egymásra, miközben ülünk a bőrkabátüzlet közepén lévő fotelekben, s szorongatjuk az ihatatlanul forró, a betérőket ezért legalább negyedórára a boltban marasztaló almateát. A fenti kérdés azután hangzott el, hogy az üzlet vehemens tulajdonosa az általam óvatlanul felpróbált bőrkabátot egy táskában letette a lábam mellé, majd szaladt tovább dolgára. Miután ugyanis egyáltalán nem akartunk bőrkabátot venni, a 485 eurós eredeti árra szándékosan elfogadhatatlan, 100 eurós ajánlatot tettünk, mire az eladó első körben nyomban faképnél hagyott, hogy inkább a komoly vevőkkel foglalkozzon.
Csillagtúra Hippokratész szigetén
Kifelé menet végül mégiscsak elfogadta a 100 eurót, így a forróságban bőrkabáttal a kezemben róttam tovább Bodrum sikátorait.
A dél-törökországi kereskedőváros csak egy azok közül a kirándulások közül, amelyekhez a görög-török határon fekvő Kos szigete ideális kiindulóhely. A néhány tíz kilométer hosszú sziget fővárosának kikötőjéből akár Rodoszra is áthajózhatunk, de népszerűbbek a környező kis szigetekre kiránduló hajók.
- Ne felejtsenek el vastagtalpú cipőt húzni! - figyelmeztet a szállodában a görög recepciós, amikor megtudja, hogy másnap a Nissyros vulkánszigetre indulunk. Mivel a görögök nem aggodalmaskodó nép, ha szólnak valamiért, akkor arra rendszerint megvan az okuk. A felszólítás jogosságát magunk is megtapasztaljuk, amikor Kardaménából a Kostól délre fekvő Nissyrosra áthajózva lesétálunk a vulkán kráterébe. Valóban forró a talaj a talpunk alatt, a kövek a szó szoros értelmében égetnek. A kráter több száz méter átmérőjű, a holdbéli tájon kéngőz száll a levegőben, a lábunk alatt pedig hangosan sistereg a forró víz, amely a földben tátongó többarasznyi lyukakon keresztül itt-ott a felszínre is bugyog. Félelmetes élmény. A vulkán lábánál fekszik Mandraki: igazi görög település, olyan amilyennek a képeslapok lefestik ezt az országot a fehér házaival, a teraszokat nyaldosó hullámokkal, a szűk utcákon száradó lepedőkkel, az állandóan a lábunk alatt tekergő macskákkal.
Info
Koson biciklit felszereltség és a bérelt időtáv függvényében napi 2-6 euróért kölcsönözhetünk.
Mivel Törökország nem tagja az EU-nak, az áthajózáshoz szükség van útlevélre.
A hajójegyek annál olcsóbbak minél több közvetítőt hagyunk ki a láncból: a törökországi kiruccanás például magyar irodánál - igaz transzferrel és ebéddel - 43-45 euró, a görögöknél 25, ám a kikötőben 15 euróért is válthatunk retúr hajójegyet.
Amíg Krétán csodabogárnak számít, aki biciklivel indul felfedezni a szigetet, Koson - robogóval és quaddal kombinálva - fiatalok és idősek nagyon sokan teszik ezt. Az utcákon százával sorakoznak a bérelhető kerékpárok, s a part menti sík területek különösen alkalmasak kerekezésre: az Égei-tenger három-négy kilométerenként más és más arcát mutatja. A közvetlen part sok helyen növényi hordalékos, gyerekkel érkezők számára viszont nagy előny, hogy a tenger néhol a parttól akár hatvan-hetven méterre is csak derékig ér.
Kos városában sok a kultúrtörténeti nevezetesség: Hippokratész szülőhelyén például ma is áll az a több száz éves platánfa, amely a monda szerint annak a fának a hajtásából fejlődött ki, amit még az ókori orvos ültetett. A várostól délnyugatra pedig az - ugyancsak a gyógyításhoz kötődő - Aszklépion-szentély látható.
Késő délutánonként igazi zarándokhellyé válik a sziget közepén húzódó hegy tetején fekvő Zia: megtelnek a hegyoldalba épült éttermek teraszai, ahonnan romantikus kilátás nyílik a tengerbe lebukó napra. Naplemente után százak indulnak vissza buszokkal, robogókkal, autókkal szálláshelyükre. Mi gyalog tesszük ugyanezt, erre kényszerít defektes biciklim. Tűzmentes időben talán sosem örültünk annyira tűzoltóknak, mint amikor a szürkületben bandukolva megláttuk őket amint vörös tűzoltóautójuk mellett egy nyitott sátortető alatt várnak riasztásra. Miután kiderült, hogy a kölcsönző tulajdonosa a barátjuk, rögtön tárcsázták a kerékpáron lévő telefonszámot, mire a férfi otthagyta nyitott üzletét, autóba ült és feljött értünk a hegyre. A kopott furgonban be is mutatkoztunk egymásnak. Néhány napja ugyanis iratokat sem kért, a nevünket sem írta fel, amikor elhoztuk a bicikliket. Megbízott bennünk, ahogyan mi is benne.
Ezért szeretünk időről időre visszatérni a görögökhöz.