Rómában, nem messze a mindig nyüzsgő Trastevere városrésztől van egy csendes domb a budai kerületekre hasonlító utcákkal, középpolgári házakkal és villákkal. Az egyik kőfallal körbezárt kertben, a Casaletto utcában egy többszintes, modern épület emelkedik: pálma- és narancsfák veszik körbe, örökzöldek futnak végig a kerítésén, s mimózafák virágoznak itt februárban. A letisztult, egyszerű házban zarándokok pihennek meg, de szállást adnak egyéb utazóknak is.
Zarándokház és Liszt szökőkútjai
A portán habitust viselő szerzetesnővérek fogadják a vendégeket, s magyarul igazítják útba az Örök Város nevezetességei után érdeklődőket.
A Szent István Ház, amelyet a kalocsai iskolanővérek üzemeltetnek, 1967 óta működik ezen a helyen. Múltja azonban régebbi időkig nyúlik vissza: már István királynak volt arra gondja, hogy Jeruzsálemben és Rómában zarándokházakat létesítsenek, ahol a megfáradt utazók szállást és ellátást kapnak. A római ház eredetileg a Szent Péter-bazilika mellett állt, ám 1776-ban, annak átépítésekor VI. Pius pápa lebontatta azt és a mellette álló magyar templomot. Majd kétszáz évvel később Zágon József és Mester István prelátusok kezdeményezték a zarándokház újjáépítését, s javarészt külföldön élő magyarok felajánlásaiból sikerült is létrehozniuk a kényelmes, praktikus épületet immáron a mostani helyen.
A Szent István Ház érdekessége, hogy falait egy pap festőművész, Prokop Péter munkái díszítik: az ő képei vannak a szállodaszárny szobáiban és az ebédlőben. Üvegberakásokon szóródik át a napfény a zarándokház kápolnájába, s monumentális alkotása áll annak közepén. A festő vallomásában így ír önmagáról: "1919-ben Kalocsán születtem, s 23 éves koromig, iskolám befejezéséig a Vajas partján teltek napjaim. Harmadéves káplán koromban engedélyezték, hogy a pesti Képzőművészeti Akadémiára iratkozzam. Gyermekemlékezetem óta bennem bujkáló rajzösztönömet szakmailag is kiképezhettem, mely tanulás után még inkább követelte gyakorlási jogát." A 2003-ban elhunyt Prokop Péter alkotói termékenységét mi sem jellemzi jobban, mint hogy negyvenévnyi római léte alatt kilencezer képet festett, s tizennyolc könyvet jegyez szerzőként.
A Szent István Ház nem csupán szálláshelyként szerepel, ámbár lényegesen megkönnyíti a magyar utazók dolgát, hogy itt a saját nyelvükön elboldogulhatnak s kérhetnek útbaigazítást. A hely szelleme azonban arra is alkalmas, hogy a nyüzsgő, rohanó világból néhány napra kiszakadjon az ember: mivel zarándokházba érkezünk, itt biztosan nem találunk éjszaka hangoskodó csoportokat, s a folyosókat sem veri fel diszkózene. Aki akar, a szerzetesnővérekkel együtt részt vehet a reggeli imádságokon, vagy fohászait akár néhány sorban bedobhatja egy erre szolgáló kis postaládába is. A "piaci szemlélet" itt legfeljebb annyiban érezhető, hogy a Szent István Ház két közeli éttermet ajánl az éhes utazóknak, velük van közvetítői megállapodásuk. A ház kártyájával a vacsora árából kedvezményt kapunk.
Rómától néhány kilométerre, a festői, kastélykertekkel és villákkal teli Tivoliban pluszmeglepetésként aztán még egy magyar vonatkozású helyszínre bukkanunk. A világörökség részét képező Villa d'Este impozáns épületének kerengőjében Liszt Ferenc emléktáblája fogad. A zeneszerző néhány évig ebben a reneszánsz villában élt, s szépen gondozott parkja, ciprusai ihlették A Villa d'Este szökőkútjai című művét. Az épületben nem csak az emléktábla hívja fel a figyelmet a komponistára: rendszeresen szerveznek koncerteket is a tiszteletére.