Tiltott ínyencségek egy horvát szegénykonyhán

Datolyakagylók után nyomoztak a rendőrök a minap Šibenikben. Azt a fülest kapták ugyanis, hogy a naponta 140 főnek meleg ételt osztó egyházi ingyenkonyhán ilyen csemegét is kínálnak. Fogyasztásáért 200 ezer és egymillió forint közötti büntetés szabható ki.

 

Rendőrök vonultak ki nemrég a šibeniki ingyenkonyhára, mert arról kaptak bejelentést, hogy ott tiltott datolyakagylót is felszolgálnak. Az egyházi működtetésű étkezőhely vezetői nem tagadták, hogy előfordul ilyen ínyencség is a menüben.

Az alapanyag a parti őrségtől, halászoktól lefoglalt zsákmányból származik. Az igen értékes és finom kagylókat nem akarták ugyanis kidobni, így került inkább a szegénykonyhába.

Ott az az egyezség, hogy aki megkóstolná az egyébként illegális kagylófajtát, be kell ülnie a konyhába falatozni, haza pedig senki nem vihet belőle… 

A horvátok „prstaci”-nak, azaz ujjacskáknak nevezik a latinul Lithophaga litophaganak hívott, és a fúrókagylók közé besorolt datolyakagylókat.

(Utóbbi nevet azért ragasztották rá, mert a nyolc centiméteres, sárgásbarnás darabok összecsukottan datolya magjára is emlékeztetnek.)

Ahogy Európában, úgy Horvátországban is szigorúan tiltott a fúrókagylók kihalászása, értékesítése, és elfogyasztása, már az is kemény büntetést kockáztat, akit átrakodás vagy netán raktározás közben érnek tetten.

Nem volt mindig így, erről Pénzes Bethen is beszámolt az 1971-ben megjelent Hálóval a tengeren című könyvében. (A három évvel ezelőtt elhunyt magyar természettudós a budapesti Állatkert megbízásából vett részt tengeri gyűjtőexpedíciókban, például a horvát Adrián.)

„Egy kisebb lábosban fúrókagylókat kaptam. Belőlük csak néhány került a tányéromra. Nem csoda, sokkal drágábbak a feketekagylóknál. Ha az ember saját kezűleg akarja kiterelni őket, ez nagy fizikai erőt követel. A fúrókagylók ugyanis a kövek, sziklák belsejében élnek, ahová a maguk fúrta alagúton keresztül jutnak be.

Különben roppant érdekes, hogy ezek az emberi ujjnál nem vastagabb kagylók milyen bonyolult módon készítenek maguknak védett kuckót, valósággal „bombabiztos bunkert”. Az állat úgy vájja ki magának az üreget, hogy vésőszerű teknőjével hossztengelye körül forog. A szakadatlan dörzsölés hatására a kőzet porlad.

A „kitermelt” kőzetpépet lábával felsepri, aztán kilövelli a vízbe. Az sincs kizárva - bár erre még nincs adat a kezünkben -, hogy a fúrás közben szénsavat is termel az állat, ami könnyen feloldja, megpuhítja a mészkövet. Az így megtámadott kőzetben sokkal könnyebb a fúrás és az előrehaladás.

Ahhoz, hogy az ember fúrókagylót ehessen, sok pénzre van szüksége. A piacon árusított fúrókagyló a legdrágább cikk. Ha őstermelő módjára akar valaki szert tenni rá, akkor pedig nem szabad visszariadni a nehéz testi munkától.

Ha vékony a pénztárcája, megteszi egy jókora kalapács is. A következő módon szerzik be ugyanis: megkeresik azokat a tengerben fekvő köveket, amelyekből kilógnak a fúrókagylók. A köveket kiviszik a partra, és a kalapáccsal addig üti-verik, míg széthasadnak. A széttöredezett kövek közül már csak ki kell válogatni az ízletes csemegét.

Így elmondva mindez nagyon egyszerű. A valóságban ezzel szemben nagy erőfeszítésre van szükség, hogy néhány kagylóhoz jusson az ember. Drága „kenyér”, melyért sok verejtéket kell hullatni.

A dalmát tengerparton a helybeliek mégis szívesen foglalkoznak a fúrókagylók kitermelésével. Nem mintha rászorulnának, inkább sportból, vagy virtusból.”

A különleges csemegére később úgy rákaptak a turisták, hogy dalmát halászok több kilométernyi szakaszokon törték fel a köveket a fúrókagylók kitermelése miatt. Ezzel együtt sokféle tengeri állat és növény élőhelyét pusztították el, felborították a helyi mikroklíma egyensúlyát, és olyan zavart keltettek a táplálkozási láncokban, amelyek regenerálódásához a tudósok szerint egy évtizednél is több idő szükséges.

A fúrókagylók persze továbbra is keresett cikkek, például Olaszországban akadnak vendéglősök, akik igencsak jól megélnek zárkörű, datolyakagylós rizottós vacsorák felszolgálásából, melyért a vendégek kisebb vagyonokat fizetnek ki.

A velencei halászok és a hatóságok között szünet nélkül folyik a háború, évente 50 embert tartóztatnak le fúrókagylók értékesítése miatt.

Horvátországban 6000-30000 kuna (azaz 200 ezer és egymillió forint) közötti a kiszabható büntetés. Illetve a šibeniki ingyenkonyha ezek szerint az egyetlen olyan hely, ahol olyakor legálisan is lehet datolyakagylót kóstolni.

 

Top cikkek