A szerelem az egyetlen dolog, amiért érdemes harcolni az életben, és amiért bármit eltűrünk - állítja a 70 esztendős Rahima Šahić, aki annak idején egy másik nőt bízott meg azzal, hogy gyereket szüljön a férjének. A két nő egy háztartásban maradt a férfi halála után is, különös sorsukról ír most a montenegrói Vijesti.
A montenegrói "másfél" anyu
Rahima 20 évesen ment férjhez Cano Šahićhoz, nagy szerelem volt már első látásra, az idős bosnyák asszony így meséli legalább is kettőjük történetét. Szépen éltek az északkelet-montenegrói Bać faluban, csupán a gyerekáldás hiányzott a teljes boldogságukhoz.
- Mindketten nagyon vágytunk rá, sajnos nem tudtam szülni - mondja Rahima. - Soha nem beszéltünk erről nyíltan, de láttam az uramon, hogy szenved miatta. Elhatároztam, hogy kerítek neki egy rendes nőt, aki megajándékozza gyerekekkel.
Fatima Čalaković úgy emlékszik vissza, hogy először nagyon elképedt, amikor Rahima eléállt az ötletével.
- Alig múltam 18 akkor, gondolkodási időt kértem - meséli a most már negyvenes éveiben járó nő. - Különösnek tűnt az ajánlat, és bár a vallásunk nem tiltja a többnejűséget, soha nem láttam olyan családot, ahol egynél több feleség lett volna.
A szüleim, és rokonaim lebeszéltek róla, ám engem lefegyverzett az az őszinte és önzetlen szeretet, amit Rahima érzett a férje iránt. Úgy döntöttem, valóra váltom az álmukat, azaz igent mondtam.
Cano, a férj, eleinte hallani sem akart az egészről. Azt bizonygatta Rahimának, hogy a kettőjük szerelme a legfontosabb számára. És ha nem veszítesz el engem, de gyerekeid is lehetnek? - kérdezett vissza a felesége, aki végül meggyőzte arról, költözzenek hárman össze.
Fatima a következő években öt gyereknek adott életet, akiket teljes egyetértésben nevelt Rahimával. A két nő külön szobában lakott, és soha nem féltékenykedett. A házimunkát igazságosan megosztották egymás között, ám az mindig is tabutéma volt, Cano melyikükkel töltötte az éjszakát.
- Előfordult, hogy összekaptunk a sógornőinkkel, sőt olykor még Canoval is összezördültünk, egymással viszont sohasem veszekedtünk - mondja Rahima. - Kimondhatatlanul nagy örömöt éreztem, amikor Cano gyerekeit egymás után a karomban vehettem, hálás voltam Fatimának ezért. Egyébként megvolt a magunk dolga, tiszteltük a férjünket, elláttuk a családot, úgy éltünk, mint mások.
Cano három évvel ezelőtt egy váratlan betegségben meghalt. A két nő szép síremléket állított neki. Hosszas mérlegelés után aztán úgy döntöttek, együtt maradnak a gyerekek miatt. Szerényen élnek, Fatima szociális segélyéből illetve Rahima nyugdíjából.
Legfőbb céljuk, hogy a gyerekek - aki mindent tudnak a különös háromszögről, és játékosan „másfeledik“ anyunak hívják Rahimát - megtalálják majd a saját útjukat.
- Nincsenek az életnek olyan szabályai, amelyeket ne lehetne átírni a magunk javára - vélekedik Rahima. - A döntéseket mindig mi hozzuk meg, a szerencse, és az igazság aztán úgyis megtalálja a helyét a sorsunkban.
Fatima, aki törvényesen sosem vált Cano feleségévé, egyetért ezzel, habár a montenegrói újságíróknak azt is megsúgta: nem biztos, hogy ugyanezt a sorsot szánná a saját lányainak is.