Tajkunizáció, korrupció, provokáció - ez talán a három leggyakrabban ismételt szó most Szlovéniában, ahol tegnap csúszópénz elfogadásával vádolták meg a miniszterelnököt. A választók hamarosan eldönthetik, bizalmat szavaznak-e a mostani, jobboldali kormánynak vagy inkább a szociáldemokratáknak hisznek, akik új fejezetet nyitnának az ország életében.
Durvul a szlovén kampány: mindegy, mi a kérdés, a válasz szex
Bár a szavazásig alig három hét van hátra, a plakátokat csak ezekben a napokban kezdik kiragasztani Szlovéniában, ahol szeptember 21-én 1 699 286 szavazó 16 párt jelöltjei közül küldhet majd 90 képviselőt a kétkamarás parlament Nemzetgyűlésébe.
A szlovén választási szabályok szerint a pártok kampánymenedzsereket jelölnek ki, akik bankszámlát nyitnak, ide folynak be a támogatási pénzek. Bárki, bármennyit befizethet, kivéve azokat a cégeket, amelyekben az államnak 25 százaléknál nagyobb tulajdoni hányada van. A választásra elkölthető pénz viszont limitált.
Ha egy párt minden körzetben indít jelöltet, akkor mindösszesen 680 ezer euróból kell kihoznia a teljes kampányát. A jelöltek plakátokat készíttethetnek ebből az összegből, választási gyűléseket tarthatnak, szóróanyagokat osztogathatnak, de akár még az égre is kiírhatják a nevüket bérelt repülővel, egy a lényeg, csak annyiszor 0,40 eurót használhatnak fel a párt számlájáról, ahány szavazásra jogosultat jegyeznek indulási körzetükben.
(A választási számlákat négy hónappal a szavazás után meg kell majd szüntetni, a kampánymenedzserek pedig elszámolással tartoznak a Számvevőszéknek, valamint a Nemzetgyűlésnek.)
A praktikus, és takarékos szabályok arra szorítják a jelölteket, hogy az utcai kampányolást az utolsó pillanatra hagyják, addig inkább a médiumokban vitatkozva mérik össze az erejüket.
A kormányalakításért valójában csak két párt mérkőzik itt is egymással, a kormányzó jobboldali SDS Janez Jansa vezetésével és a szociáldemokraták (SD) Borut Pahorral az élen. A többiek – jobbról is, balról is – a Nemzetgyűlésbe kerülésért küzdenek, illetve koalíciós partnernek ajánlkoznak.
Jansa négy nappal a választások előtt lesz 50 esztendős, életrajzában mindig kiemeli, hogy katolikus ljubljanai munkáscsaládban született. Ő volt Szlovénia tíznapos függetlenségi háborúja idején a hadügyminiszter, 2004-ben a szlovénok aztán benne látták azt az erőskezű vezetőt, aki határozottan képviselheti a kétmilliós kis ország érdekeit az unión belül is.
Népszerűsége a gazdasági és inflációs problémák sűrűsödésével mostanra jelentősen visszaesett, a szükséges reformokhoz pedig nem sikerült megnyernie a társadalom támogatását.
A kampány kezdetén új fogalmat vezetett be aztán a szlovén közéletben: a „tajkunizációt”. A japán taikun szó, amely eredetileg uralkodói cím volt, Jansáék fordításában a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező, és állami vállalatok privatizálása során nagy vagyonokat szakított újgazdagokat jelöli. Jansa bűnbakokat állított tehát elő, akik kartellbe tömörülve emelik az árakat, így az elszabadult inflációért is okolhatók.
Az újraválasztásáért küzdő kormányfő veszélyes játékba kezdett, amikor név szerint sorolta fel azokat a vállalkozókat, akik szerinte „üres bőrönddel érkeztek egy állami céghez, ott pedig jól teletömték azt”.
Szlovénia jelenleg legnépszerűbb politikusa nem kevesebbet ígér, mint, hogy a jelöltek között egyébként 37 hölgyet is felsorakoztató szociáldemokraták új korszakot nyitnak a szlovén politikában.
Nem könnyű megjósolni, a kisemberek gazdagellenes irigységére apelláló jelenlegi miniszterelnök vagy a szociális biztonság bebetonozását ígérő Pahor kerül-e ki győztesként majd a párharcból.
Jansa például cinizmusban verhetetlen, Pahor olykor felületes magabiztosságát – hogy mindenre rávág valamit – Woody Allen stílusában figurázta ki: mindegy mi a kérdés, a válaszban viszont biztos vagyok, szex. Pahor erre azt mondta, Jansa épp olyan reménytelenül próbálkozik a szellemességgel, mint a hatalma megtartásával.
J, mint Jansa?
Bombaként robbant Szlovéniában a finn YLE televízió kedd esti (szeptember 2.) leleplező riportja, melyben a Patria finn hadiipari cég üzletei nyomába eredt Magnus Berglund újságíró.
A finn-szlovén hadi üzlet mindkét országban hónapok óta vizsgálat tárgya, felmerült ugyanis a gyanú, hogy a Patria 21 millió eurós kenőpénzt osztott szét a 278 milliós megrendelés biztos megszerzéséért.
A hadiipari cég egyik igazgatója tavasz óra előzetes letartóztatásban van, de a finn rendőrség vesztegetés gyanújával elfogatóparancsot adott ki Walter Wolf szlovén-osztrák kettős állampolgárságú üzletember ellen is.
A tévériporter, aki az anyag egy részét Szlovéniában forgatta le, azt állítja: Wolf listáján egy J betű is látható, így a szlovén miniszterelnök is kapott a pénzből. Janez Jansa visszautasította, nevetségesnek, képtelennek nevezte a vádat, és bizonyítékot követel a finn televíziótól.
Utóbbi kitart az állítása mellett, ám eddig egyetlen egy dokumentumot nem tárt fel a nyilvánosság előtt. Jansa úgy nyilatkozott az ügyről, hogy a finn riportert valószínűleg politikai ellenfelei keverték bele a most zajló szlovén választási kampányba, megvezették azok „akiknek se megfelelő emberük, se jó programjuk nincs a választás megnyeréséhez”.
Azaz szerinte az egész ügy nem más, mint „pé”, vagyis provokáció.