Egy repülőgépet láttunk zuhanni, szinte épp felettünk - meséli a Jutarnji Listnek az 1976. szeptember 10-én történtek egyik szemtanúja. A lap a múlt heti madridi baleset kapcsán elevenítette fel most minden idők legnagyobb horvátországi légikatasztrófáját.
Az a nap, amikor emberek estek le az égből
A British Airways járata Londonból Isztambulba tartott 54 utassal, többségük török volt. A ljubljanai társaság DC-9 Inex-Adria gépe Splitben szállt fel, és Kölnbe, valamint Bonnba vitt volna haza 108 német nyaralót.
A két repülőgép útja Zágrábtól 20-25 kilométernyire kereszteződött, Gradimir Tasić légiirányítónak aznap sok dolga akadt, kicsit késve vette át ennek koordinálását. Véletlenek, és félreértések sorozata, meg kapkodás is vezetett ahhoz, hogy a két gép végül azonos magasságra emelkedett és összeütközött a levegőben.
(Akkoriban a repülőket figyelő, irányító műszerek is sokkal fejletlenebbek voltak még, több múlott az emberi tudáson, figyelmen.)
Az öt évig tartó vizsgálat során több ezerszer szimulálták a történteket, így derült ki, hogy mindössze háromszázad másodpercnyi idő kellett volna a 176 ember halálát okozó tragédia elkerüléséhez…
Az Inex-Adria egy erdőbe zuhat le és felgyulladt. Nehezen lehetett megközelíteni a roncsokat, amelyek még négy órával később is lángoltak.
A brit repülő Gaj falu felett tört ketté, 10 ezer méter magasban.
- Épp a mezőre készültünk dolgozni, amikor valami furcsa hangot hallottunk, mintha mennydörgött volna - meséli a Jutranji List horvát lap szombati számában Marica Brlečić, aki 23 éves volt 1976 szeptemberében. - Azonnal kirohantunk megnézni az eget, de felhők helyett egy repülőgépet láttunk zuhanni, szinte épp felettünk. Nagyon megijedtünk, visszafutottunk a házba, de akkor már a kéményen, és a tetőn koppantak dolgok, olyan volt, mintha eső lett volna. Amikor csend lett, újra kimerészkedtünk. Táskák, ülések, fémdarabok, és emberek hevertek mindenütt. Még ma is álmodom azzal a borzalmas látvánnyal.
Marija Ćuća arról számolt be a riportereknek, hogy épp ruhát mosott a kertjében. Egy méternyit odébb ment, hogy kicsavarjon valamint, amikor oda, ahol ő korábban állt, egy repülőgépülés esett le, benne egy nővel.
- Odarohantam hozzá, de már nem élt - meséli Marija Ćuća. - Sosem felejtem el az arcát....
Franjo Habijanec, akkori tűzoltóparancsnok, koordinálta a mentést:
- Találtunk egy gyereket, aki még néhány percig mutatott életjeleket. Az egyik nő pedig fűcsomót szorongatott a markában, valószínűleg ő is élt még, amikor földet ért. Mi gyűjtöttük össze a maradványokat, a rendőrség pedig ellenőrizte, hogy ne tűnjön el semmi. Mint később kiderült, a brit gépen sok pénz és arany is volt, a hazafelé tartó török vendégmunkások egész kis vagyonokat vittek magukkal. Volt, aki a zoknijába rejtette el az értékeit, de a bőröndökben is akadtak „kincsek”. Pálinkát itattam a mentésben részt vevőkkel, hogy el tudják végezni a munkát. Zokogott mindenki.
A faluban ma is úgy tartják nyilván 1976. szeptember 10-ét, mint „az a nap, amikor emberek estek le az égből”. Gaj megkapta mementónak a repülő egyik épen maradt darabját, de a helybeliek végül úgy döntöttek, hogy túladnak inkább rajta használt fémként, az árából pedig otthont alapítottak öregeknek.
A másik gépre egy kereszt emlékeztet az erdőben, turisták ma is elzarándokolnak ide, és keresik az eddig fel nem lelt darabjait.
A balesetért egyedül Gradimir Tasićot vonták felelősségre. Hét éves börtönbüntetést kapott, amiből csak 3,5 évet ült le, mert kollégái addig bombázták petíciókkal a hatóságokat, amíg ki nem mondták: a 28 éves kezdő légiirányító nem lehetett egyedüli okozója a katasztrófának. Több körülmény szerencsétlen összjátéka is kellett hozzá.
A 32 évvel ezelőtt történt balesetről bővebben itt olvashat.