Welcome to Croatia: "add a pénzt és húzzál el"

Az időjárásra semmiképp nem lehetett panasz a mostani hétvégével elmúló idei nyáron. Ami azonban a többit illeti: a nyaralók jelentős része elégedetlen volt a horvát „fogadj istennel”.

A Heraklea ügynökség 250 helyen vizsgálódott júniustól augusztusig - éttermekben, bankokban, boltokban, benzinkutaknál, stb. -, az álruhában próbavásárlásokat végző önkéntesei most azt nézték meg, hogyan fogadják a szolgáltatók a turistákat, vajon köszönnek-e nekik, mosolyognak-e rájuk, segítőkészek-e.

A végeredmény szerint a külföldiek 67 százaléka kapott valamiféle kedves gesztust a horvát vendéglátóktól, idesorolva az átverés nélküli kiszolgálást is.

A legjobban a szállodák és benzinkutak alkalmazottai teljesítettek, a legtöbb gond a postákon és kisebb boltokban, illetve a tájegységet nézve, Dalmáciában akadt.

A turista érzékeny fajta

 

Június elején egy izlandi újságíró meglehetősen kritikus szemmel nyitotta a szezont. Jonas Moody nagy visszhangot kiváltó cikkében úgy fogalmazott: már a határon figyelmeztetni kéne mindenkit, hogy emlékezetkihagyásos, barátságtalan szolgáltatókra, és sok szenvedésre készüljön fel Horvátországban.

Šibenikben Đuro Kneza autókereskedő néhány héttel később, ha lehet, még rontott is ezen a képen, amikor rátámadt a villája előtti mólóján ücsörgő lengyel turistákra, köztük egy ottani bank vezérigazgatónőjére. A dalmát férfi a napozáson tetten ért nyaralók táskáját iratostul, mobiltelefonostul, valamint ruhájukat, törölközőjüket, kamerájukat sőt még a bérelt apartmanjuk kulcsát is a tengerbe szórta, miközben „büdös lengyel cigányokat” ordított.

A rendőrségen később kiderült, hogy az autókereskedő engedély nélkül építette fel a mólót, így a minősíthetetlen viselkedésének még vélt jogalapja sem volt.

Akad, aki szerint nincs ebben semmi új:

„Kétszer voltam Horvátországban, mindkét alkalommal megjártam. Először még a múlt század hetvenes éveiben Dubrovnikban, ahol a szállásadónk eldugta a fényképezőgépünket, hátha elfelejtkezünk róla.

Csuda ravasz kis trükk. Másodszor húsz évvel később próbálkoztunk, akkor az előre lefoglalt szállásunkról derült ki, hogy amerikai turisták lakják, így a csoportunk felének öt kilométerrel távolabb, a külvárosba kellett kiköltöznie. Ezek után úgy határoztam, soha többé nem megyek Horvátországba” - írta lapunknak például Mészárosné.

K. T. 1996 és 2007 között sokszor járt a horvát Adrián. Most jöjjön az ő indoklása, miért lett hűtlen Horvátországhoz: „A kilencvenes évek végén még szinte kalandtúra volt ott nyaralni, kevés külföldivel és elfogadható árakkal találkozott az ember. 2002 után indult be a tömegturizmus, az utóbbi években egyre zsúfoltabb lett az ország és egyre drágább is.

A horvát határon átjutni időutazás, ugyanaz a félsz jön az emberbe, mint a szocializmus idején, még véletlenül se köszön a vámos, legfeljebb biccent, ha jó napja van.

A tengerparti üzletek választéka nem rossz, de nagyon lepukkant a berendezésük. Az éttermekben is 15-20 évvel ezelőtti felszerelések és eszközök vannak, viszont az árak olaszországiak.

A közlekedés zsúfolt, olyan vadbalkáni. Az üzletekben sehol egy mosoly vagy jóindulat. Az „add a pénzt és húzzál el” hozzáállás működik.

Egy spliti boltban például memória kártyát kerestem, de nem találtam, megkérdeztem hát, vajon hol lehet kapni. Az eladó válasza: „honnét a pi...ból tudjam”.

Egy trogiri sörözőben azért lett ingerült a pincér, mert nem vágtam fejből, hogy milyen sörök közül lehet választani. Hosszasan lehetne folytatni az undok viselkedések sorát.

A nemzeti büszkeség fontos dolog, de arroganciával, nagyképűséggel (bunkósággal) kifejezni nem túl kedves gesztus, mert hát a turista érzékeny fajta. Azért megy nyaralni, mert jól akarja érezni magát. Mostantól inkább már Olaszországba járunk, a táj talán nem olyan szép, de sosem csalódunk...”

Az idei nyár következő leleplező tudósítását a német Kabel Eins tévécsatorna riporterei követték el Hvaron, amikor rejtett kamerával rögzítették, hogyan vártak másfél órát a fagyasztott halból készült 100 eurós vacsorájukra, és milyen rozsdás volt a kád a bérelt szobájukban, amelyért egy éjszakára közel 90 eurót fizettek.  (A filmet itt nézheti meg.)

A tisztaság egyébként a Rijeka melletti (2 csillagos) Preluk autós kempingben is gondot okozott, ahol pár napnál tovább senki sem bírta ki. Nem nagy elvárás talán, hogy 300 vendégre ne nyolc vécé jusson, és ne kelljen hányingerrel küzdeni a szagok miatt zuhanyozás közben - ecsetelték a helyzetet csalódott németek és magyarok a horvát újságíróknak.

Budai Györgynek is a tusolással akadt gondja: „Az Adriára mindig szívesen utazunk. Most Vodicéban voltunk a Hotel Imperialban, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Negatív meglepetés is ért azonban, amit még sehol nem tapasztaltam. A tengerparti zuhanyokat átalakították zsetonosra.

Ami annyit jelent, hogy 2 kunáért kell előbb érmét venni, majd azzal lehet 1,5 percig zuhanyozni. A többi apró kis levágást is hozzávéve nekem úgy tűnt, kedves szomszédaink egyre jobban igyekeznek „levenni” a turistákat, amíg tudják, és amíg jönnek, mert helyenként olyan haszonkulccsal dolgoznak, ami nem feltétlenül visszacsalogató.”

Apró vigasz: a horvát vendéglátók már a hazai nyaralókkal sem kivételeznek

Egy júliusban megesett poreči történet sokáig „csócsáltak” például a horvát újságok. Este 10 óra előtt érkezett három vendég az egyik étterembe, ahol már csupán néhány terített asztalt és egy morcos pincért találtak, aki lecsapta eléjük az étlapot, felvette a rendelést, aztán közölte: már csak ćevapčića maradt.

A vendégek rábólintottak, majd a távolabbi utcai lámpák fényére támaszkodva igen gyorsan próbáltak enni, mivel a pincér lekapcsolta az étterem világítását, és bezárta kulcsra az ajtót is jelezve: hazamenne.

A társaság nem tudott kártyával fizetni, „csak nem gondolják, hogy maguk miatt visszakapcsolom a számítógépet”, úgy guberálták össze a pénzt a számlára, amelyen, mint később kiderült, két hibás tétel is szerepelt.  

Jelena Perčin horvát színésznő esete is napokig vezette a hírösszefoglalókat. Ő roston sült rákot szeretett volna enni az egyik legelőkelőbb hvari étteremben. A felszolgált fogást nem találta frissnek, így reklamált. A tulajdonos erre lekurvázta, majd a lábára öntötte a rákokat - meséli a színésznő.

Eleve késtek egy órát az asztalfoglaláshoz képest, indokolatlanul hisztizett, és fizetés nélkül távozott, megkárosítva engem, pedig felajánlottam, hogy személyesen készítem el neki újra a rákokat - így emlékszik ellenben a vendéglős.

Dubrovnikban Split térképpel

 

 

Természetesen a turisták is tudnak nagyon fárasztóak lenni. A dubrovnikiak mesélik, hogy az amerikaiak rendszeresen Split térképet dugnak az orruk alá, és azt kérik, mutassák meg nekik, hol is vannak pontosan. További gyakran ismételt kérdések: Szent Balázs (az 1692 évvel ezelőtt meghalt püspök, aki a  város védőszentje lett) ma hol tart misét, végig lehet-e autózni a városfalon, és el lehet-e taxival jutni Lokrum szigetén a nudista strandra…

Míg Dubrovnikban türelmesen és rutinosan válaszolgatnak ezekre, a spliti Diocletianus-palotában lévő fő turistairoda sokkal hatékonyabb módszert talált ki a nyaralók tolakodása ellen. Ha az alkalmazottak úgy érzik, hogy elfáradtak, és pihenésre van szükségük, akkor egyszerűen kizavarnak mindenkit az utcára.