Sokan nyaraltak már Hvaron, de vajon hányan hagyták el a történelmi városokat, és a strandokat, hogy az Adria talán legszebb kilátását élvezzék a sziget legmagasabb pontjáról, a Szent Miklós csúcsról? - Polipdíj
Az Adria legszebb panorámája
”Jelsán laktunk, Hvar városától nagyjából 20 kilométerrel délre, egy nagyon szép kis öböl partján. Egy helyi térképen láttam néhány képet a sziget legmagasabb pontjáról, a Sveti Nikoláról, vagyis a Szent Miklós csúcsról.
Nagyon megtetszett, ezért meggyőztem a feleségemet és a velünk nyaraló barátnőnket, hogy menjünk fel megnézni. (A feleségem nem rajong az öt fokosnál nagyobb emelkedőkért, így mivel a térkép gépkocsival járható utat jelzett egészen a csúcs közeléig, autóval vágtunk neki az útnak.)
Hvaron van például egy alig egy kilométer hosszú alagút, amely három méter széles és magas, nincs bélelve, nincs világítása - régebben sziklákba vájt kiszélesedésbe húzódva lehetett elengedni a szembejövő forgalmat.
Ma már közlekedési lámpa irányítja a kocsikat, nagyjából l0 percenként, váltakozó irányból, viszont sem kerékpárok, sem motorosok, sem nagyobb járművek nem használhatják, ők csak a hegyen át juthatnak el a sziget nyugati oldalára. (Szilárd burkolatú útra ne számítsanak.)
Az első szakasz egyébként elég jó állapotú, részben aszfaltozott rész volt, de amikor elhagytuk az utolsó szőlőket - ahol a híres horvát borász, Ivan Dolac birodalma húzódik - rohamosan romlott az út állapota. Visszafordulni azonban már nem lehetett.
Inkább bátran előre menekültünk, míg feljutottunk egy széles fennsíkra, ahol 2003-ban komoly tűz pusztított, és megsemmisítette a valaha virágzó kertek, szőlők nagy részét.
Lehagytunk egy cseh biciklistát is - a „kerékpárszállító” hajó lenn állt Jelsában a házunkkal szemben -, azt hiszem megvolt a véleménye a puhány fajtánkról.
A fennsíkról már gyerekjáték volt a csúcs alá eljutni, ott leállítottuk a kocsit, és rábíztuk egy szamárra.
Az utolsó 500 métert tehát gyalog tettük meg.
A hely egyik különlegességei a tűzfigyelő tornyok, amelyeket az állandó erdőtüzek miatt a kimagasló pontokra építenek. Sokszor csak egy egyszerű kalyibáról van szó, ahol valaki - általában önkéntesek - őrködik, és időben megpróbálja jelezni, ha valahol tüzet lát.
A csúcson kis kápolnát találtunk, nagy kőkereszttel. A kilátás egyedülálló: keletre Brač látszik Bollal és a Zlatni Rattal, mögötte a Biokovo hegy, kissé északra a Spliti-csatorna, meg Čiovo és Šolta. Nyugatra Vis tűnik fel, valamint Lastovo, majd dél felé fordulva Korčula északi vége és a Peljesač-félsziget.
Nem hiszem, hogy sok ilyen panoráma van a horvát Adrián.
Miközben szótlanul gyönyörködtünk, hirtelen megjelent egy maréknyi német turista a csúcson, őket egy jelsai utazási iroda hozta fel kiszuperált 8 személyes harci terepjáróval.
Nem kell tehát feltétlenül 4 órát gyalogolni, vagy a saját kocsi épségét kockáztatni, profikkal is feljuthatunk a Szent Miklós csúcsra.
A közelben vitorlázók pedig „fehér országutat” jelöltek ki a Hvar városa előtti Palmižana kikötője és Vis-sziget között…”
További képek itt. Ligeti Gábor
Adjon ön is POLIPDÍJAT!
Ossza meg velünk nyaralása élményeit. Ha olyat - legyen ez hely, étterem, szálloda, szolgáltatás, stb. -, látott valahol az Adria mentén (Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Montenegró…), ami tetszett, és másoknak is ajánlaná, akkor küldje el nekünk fotóval és rövid indoklással az adria@nepszabadsag.hu címre.