Az óramutató járásával ellentétes irányban érdemes végigsétálni a két kilométernyi falon. Így először a végtelen tengert csodálhatjuk meg a magasból, majd a déldalmát város kisebb és nagyobb részleteit látjuk be fokozatosan. A Minceta-erődbe felkapaszkodva végül a lábaink előtt hever egész Dubrovnik...
Maro meg Baro városa
Oprah Winfrey szerint ez a világ egyik legszebb helye. Az amerikai tévésztár olyannyira beleszeretett a vörös cserepes tetőkbe, az óvárosi nyüzsgésbe és a szűk utcákban megbújó, hangulatos éttermekbe, hogy háromemeletes villát vásárolt magának itt, ahova minden évben ellátogat.
Uralkodók és egyéb hírességek szívesen követik a példáját, nyaranta elég csak jó pozíciót fogni a főutca, azaz a Stradun valamelyik kávézójában, és akár világsztárokat is megbámulhat az ember: Tom Cruise, Catherine Zeta-Jones, Nick Nolte például már biztosan járt erre, Roman Abramovics orosz milliárdosnak pedig, mondhatni, törzshelye.
Viktor Vekselberg alumíniumbárót és olajkirályt, nem mellesleg a világ egyik leggazdagabb emberét például annyira magával ragadta a város, hogy barátai egy 3000 négyzetméteres, azaz nagyjából 900 négyszögöles, közeli kis szigettel ajándékozták meg őt tavaly, az 50. születésnapján.
Sikk lett tehát felvonulni Dubrovnikban, vagy legalábbis partra szállni a luxusjachtokból egy ötcsillagos vacsora kedvéért. Oprah Winfrey például a városfal tövében, pontosabban a Pile kapunál található, páratlan kilátású és csúcsséfek halspecialitásait ajánló Nautica étteremre esküszik. Ivana Trump - az ingatlanmágnás Donald Trump exneje - ellenben minden idők leghíresebb adriai diszkójába szeretett bele.
Sokáig alkudozott a városfal legimpozánsabb részén található Labirint diszkóra, amit végül Ivan Cermak horvát tábornok vitt el az orra elől. Amikor azonban beidézték a hágai Nemzetközi Törvényszék elé az 1995-ös Vihar hadműveletben betöltött szerepe miatt, Cermak túladott vagyontárgyai többségén.
Az 1000 négyzetméteres, többteraszos szórakozóhelyet épp a már említett Viktor Vekselberg vásárolta meg tőle, aki olyannyira megörült az üzletnek, hogy tavaly ősszel kiállította a Rektori palotában a tulajdonában lévő, legalább 100 millió eurót érő Fabergé-tojásokat.
Dubrovnikban tehát jóformán minden az óvárosban kezdődik, és oda is kanyarodik vissza. A körülötte húzódó védőfal nem mellesleg a legnagyobb és legépebben megőrzött védelmi erődítmény Európában.
Ez a fal a szabadság szimbóluma a helyiek számára, hiszen évszázadokon keresztül azoktól óvta meg őket, akik a függetlenséget akarták elvenni tőlük.
Négy különleges bástya vigyázza ma is a déldalmát várost. Északon a Minceta-bástya, amely eredetileg a Mencetic család földjén épült fel - innen kapta hát a nevét -, és a törököket tartotta távol.
A Szent János-bástya a városi kikötő biztonságára felügyelt, ma a tengerészeti múzeum és az akvárium kap benne helyet.
A keleti fekvésű Revelin-bástya a velenceieket tartóztatta fel, és ezt olyan erősre sikeredett építeni, hogy az 1667-es nagy földrengéskor szinte az egyetlen olyan pontja volt a városnak, amely teljesen épen maradt.
A Bokar-bástya pedig főleg börtönként funkcionált.
A védő óvárosi fal - amelyen most 50 kunáért lehet körbesétálni - kicsit gúzsba is köti a város fejlődését. Dubrovnik több pontját is át kellene építeni ugyanis ahhoz, hogy a nyaranta ideözönlő turisták haladása, parkolása, vendégül látása fennakadás nélkül, gördülékenyen mehessen. A legnagyobb gondot az egyre nagyobb számban érkező, emeletes óceánjáró hajók okozzák - az idén 875-öt várnak belőlük ide.
A becslések szerint közel egymillió látogatót öntenek majd ki magukból a hajós turizmus Velence utáni második európai fellegvárának kikiáltott Dubrovnikban. Döntő többségben - Oprah Winfrey folyamatos áradozásának köszönhetően is - amerikaiakat, akik általában csalódottan veszik tudomásul, hogy a déldalmát város már nem hever romokban. Ezért olyan különleges túrát találtak ki most nekik, amelyen egy idegenvezető kíséretében megnézhetik a kilencvenes évek eleji ostrom itt-ott mementóként meghagyott nyomait.
Az óvárosi sétákon azért arról is hallhat aztán az ember, hogy a régi kőházakban lévő lakások többsége háromszintes. Alul van a nappali, középen találhatók a lakó-, illetve hálószobák, legfelül pedig a konyha helyezkedik el, abból a praktikus megfontolásból, hogy ha tűz ütne ki, akkor csak a tető égjen le.
A dubrovniki háziasszonyok tehát nincsenek túl könnyű helyzetben a piacon telepakolt szatyraikkal, hiszen a ház legtetejére kellene felcipelniük. Aki viszont figyelmesen megnézi a külső falakat, különleges drótrendszert vehet észre rajtuk, amelyekkel a legnehezebb kosarakat is könnyedén fel lehet húzni a konyhába.
Ha pedig egy seprűt látni - keresztbe téve - valakinek az ajtajában, az nem a háziasságáról árulkodik, a dubrovniki szokások szerint sokkal inkább azt jelenti, hogy az illető nem szeretne látogatókat fogadni...
A város valóban rabul ejtő szépsége azért akkor bontakozik ki igazán, amikor csitul egy kicsit a nyaralók rohama. Dubrovnik legjobb évszaka a késő ősz, habár fürödni már nem lehet, az idő még többnyire napos, a hőmérséklet ritkán megy 15 Celsius-fok alá.
Ilyenkor még a 35 méter magas, 1444-ben épült harangtoronyba is be lehet kukucskálni, ahol furcsa figurák üdvözlik óránkénti kondítással a falon magányosan kószálókat. Marót és Barót sok száz éves zöldes patina fedi, emiatt zelenciknek (zöldeknek), vagyis a városnak szerencsét hozó, messziről érkezett marslakóknak tartják a helybeliek.