A nyolcvanas évek végén nyaralók vitték hírét a komižai marihuánának. Állítólag még ma is érkeznek azért turisták a szigetre, hogy kipróbálják a helyben termesztett, legendás „füvet”. A Globus horvát hetilap riporterei nemrég felültek egy kisrepülőre, és megtalálták a dalmát szigetvilág illegális drogültetvényeit.
Az egyik halászik, a másik marihuánát termeszt, aztán néha cserélnek
Az ötletet a rendőrségtől kölcsönözték a horvát újságírók. Mivel valójában csak kisebb, nagyobb növénycsoportokról, és nem hatalmas kannabisztáblákról van szó, a levegőből jobban ki lehet szúrni a földi sétával szinte felderíthetetlen, eldugott helyeken elültetett indiai vadkendert.
Illetve, a riporterek most találtak belőle jócskán például Tito II. világháborús főhadiszállásánál is. A Vis (ejtsd: Visz) városához közeli barlang pedig meglehetősen forgalmas helyen fekszik, hiszen a turisták szívesen látogatják.
A Globusban publikált cikk ezen kívül még két konkrét helyet nevez meg, Vis-szigeten a Stupišće szirt környékét és Hvaron, Zavalát.
Visen a riport szerint hamarosan lehet már szüretelni, így a rendőrség is rendszeresen köröz a levegőben a már felderített termőhelyek fölött, a gazdákra várva.
A Horvátország tengeri határához közeli szigetre ma is érkeznek nyaralók kizárólag azért, hogy megkóstolják a legendás itteni marihuánát, amelynek minősége - a klímának köszönhetően - állítólag az egyik legjobb Európában.
A helybeliek úgy mesélik, hogy tengerészek messzi földről hoztak először kannabiszt ide, még a hatvanas évek elején. Valaki aztán utánanézett, és kiderítette, hogy a visi éghajlat is kimondottan alkalmas lehet indiai vadkender termesztésére…
Az itt állomásozó tengeralattjárók miatt meglehetősen elzárt helyre a nyolcvanas években engedték be az első turistákat, akik azt is elmesélték aztán otthon, hogy „esténként jellegzetes füst borítja be a szigetet”.
A komižai (ejtsd: komizsai) és visi marihuánának kultusza lett, a szájhagyomány szerint a helybeli férfiak többsége még a kilencvenes években is nyíltan szívta a jointot a tengerparti kávézókban. (Megesküdtek rá, hogy marihuánával könnyebb átvészelni például a magányos, egyhangú téli hónapokat is.)
Akkoriban még eladásra is kínáltak füvet, sőt az is előfordult, hogy alaposan helybenhagyták azt a figyelmetlen gazdát, akinek a kecskéi lelegelték mások féltve nevelgetett kannabiszát.
Az elmúlt 30 évben 20 fiatal halt meg kábítószer-fogyasztás/függés miatt az alig valamivel több, mint 4000 lakosú szigeten. A legutóbb éppen egy hónappal ezelőtt adagolták túl ketten is a heroint Komižán, ahol egyre nagyobb a népharag a kábítószerek miatt, beleértve a kannabiszt is.
Sokan vélekednek úgy, hogy a boldog békeidőknek vége, amióta mindenféle egyéb szer is eljut a szigetre, a fiatalok nincsenek biztonságban, hiszen általában nem állnak meg a fűszívásnál.
Az utóbbi évtizedben a rendőrség is rendszeresen „szüretel”. Valamiféle hallgatólagos megegyezéssel, immár kizárólag önellátásra rendezkedtek be a marihuánához ragaszkodó helyiek. Mindenki pontosan tudja, kinek, mi terem a földjén vagy kertjében, ám szemet hunynak felette, ha senkinek nem ad el belőle az illető. Ma már csakis egyetlen módja van a komižai kannabiszhoz jutásnak, amit így mesélnek a helyiek: „Van, aki halászik, más füvet nevel, aztán néha cserélünk”.