Dubrovnikban az óvárosban és a falon viszik körbe a turistát, Splitben a Diocletianus-palota a sláger. Van még háborús nyomokat kutató és éjszakai túra is. Sétáljon egy órát és fizessen érte 90 kunát, azaz háromezer forintot.
Városi gyalogtúrák: az amerikaiak háborút akarnak látni
Nem kell előre bejelentkezni, elég csak a megadott helyen és időben csatlakozni a csoporthoz. Szinte minden horvát nagyvárosban plakátok hirdetik az új turisztikai szolgáltatást: gyalogos felfedezés idegenvezető kíséretével.
Dubrovnikban az óvárost körülvevő 2 kilométer hosszú várfal „gájdolt” végigsétálása a sláger, de sokan befizetnek a háború nyomainak itt-ott még fellelhető megbámulására is.
Utóbbi program különösen az amerikai turisták körében népszerű, valójában nekik találták ki, hiszen sokan közülük csalódottan veszik tudomásul, hogy a déldalmát város már nem hever romokban.
A vezetett informatív séták azoknak ajánlhatók, aki először járnak a helyszínen, gyorsan szeretnének tájékozódni, és nincs útikönyvük sem.
Előnye: ha felkészült és színesen mesélő idegenvezetőt fog ki az ember, akitől lehet esetleg kérdezni is, biztos, hogy sok érdekességet hallhat a kötelező tudnivalókon kívül is.
(Például, hogy a dubrovniki óvárosban „csőszerűen” háromszintesek a lakások. Alul van a nappali, középen, azaz az első és második szinten a lakó-, illetve hálószobák, legfelül pedig a konyha, hogy ha tűz ütne ki, akkor csak a tető égjen le.
A háziasszonyok ma is különleges drótrendszerrel húzzák fel az épület külső falán a legfelső szintre - azaz a konyhába - a piacon telepakolt szatyraikat.
A dubrovniki idősebb hölgyek lába állítólag a sok lépcsőmászástól erős és izmos.
Ha pedig egy seprűt látni valakinek az ajtajában, az azt jelenti, hogy nem akar látogatókat fogadni…)
Hátránya: a tempót tartani kell, ez sokszor lehetetlenné teszik például a nyugodt bámészkodást és fotózást, így ha valami megtetszik, azért úgyis vissza kell még egyszer menni.
A túrák döntő többségét angolul vezetik, így némi nyelvtudás is szükséges hozzá.
Klikk a képre!