Négyszínű tenger, változó árak

Ha Szlovéniát választjuk nyaralásunk helyszínéül, akkor a határátlépés szinte észrevétlen. A szlovén tengerpart azonban alig 47 kilométer hosszú, és Portoroz rövid homokos strandját kivéve, szinte végig lebetonozott. A jövő-menő nyaralók helye ez, akik tengerben úszni, és magas hegyekben kirándulni is szeretnének, közben pedig kaszinóznak, lovagolnak vagy bicikliznek a tengerparton.

A horvát Adria mellett szól a változatossága. Ezért viszont vállalni kell, hogy a vámosok feltúrják a csomagtartónkat konzervek, kolbászok után kutatva, meg a szombati araszolást az autópályákon. Horvátországba a természeti szépségek szerelmesei menjenek, szigeteket felfedezni, kristálytiszta vízben fürdeni, évszázados városokat csodálni.

Észak-Olaszországot (Lignano, Bibione, Jesolo) elsősorban a kisgyermekeseknek és bulizni vágyóknak ajánljuk, a szórakoztatás magasiskolájával, szinte minden sarkon van egy ugrálóvár, óriáscsúszda, játszótér, állatkert, kalandpark, a nagyobbaknak pedig zenés-táncos hely. Ám aki nem szeret napernyőrengetegben és "futószalagon" pihenni, inkább Montenegró felé induljon.

A fekete hegyek hazájában a harsány üdülővárosokat és eldugott, csendes öblöket egyaránt kedvelő kalandvágyók érezhetik igazán jól magukat, akik bírják a mediterrán bájjal fűszerezett balkáni tempót, és tűrik az elégtelen infrastruktúrát is, például a rossz utakat. Az oda- meg visszajutásra egy egész nap rámehet a nyaralásból, hiszen Szerbián vagy Bosznián keresztül menni lassú haladást jelent, Horvátországon át pedig a fél Adriát megkerülhetjük. A montenegrói vámosok ugyanolyan szigorúak, mint a horvátok: élelmiszert például csak hűtőtáskában engednek át a határon, amennyiben nem légkondicionált az autó.

Ami az árakat illeti: nincsenek drasztikus különbségek. Ha mondjuk pizzát eszünk, Montenegróban 3-5 eurót, Olaszországban: 4-7 eurót, Szlovéniában szintén 4-7 eurót, Horvátországban pedig 5-7 eurót kell fizetni érte.

A kávé Montenegróban 1-1,5 euró, Szlovéniában ugyanenynyi, Olaszországban 1,5 eurótól kezdődik, Horvátországban pedig 1,2 euró körül van. Az üzemanyag Szlovéniában a legolcsóbb, egy liter euroszuper benzin 1,2 euró, a dízel pedig 1,29. Olaszország a legdrágább: mind a benzin, mind a dízel literenkénti ára 1,5 euró körül ingadozik. Horvátországban 1,34 euró, illetve 1,35, Montenegróban 1,31 és 1,26 euró.

Az olaszok tűnnek tehát a legdrágábbnak. Az északi részen amúgy is nehéz taktikázni, és mondjuk eldugott kisvendéglőket keresni, mindenütt megbízható színvonalon teljesítenek, aminek megkérik az árát.

Montenegrót mondhatnánk a négy ország közül a legolcsóbbnak, amennyiben csak az árlistákat vennénk alapul. A számlák végösszegét azonban furcsa extrák kerekítik felfelé. Ha például olyan helyre ülünk be vacsorázni, ahol élő zene van, helyből 20 százalékkal többet fizethetünk. A határon személyautónként (nagyságtól függően) 10-30 eurós ökológiai adót kasszíroznak, de Kotorba is csak fejenként fél euróért léphetnek be a turisták. A sok apró plusszal tehát már majdnem az olasz áraknál tartunk.

Szlovéniában sokat lehet spórolni azzal, hogy az élelmiszerboltokban olcsónak hirdetett termékek meglepően jó minőségűek, az éttermek között pedig szintén pénztárcakímélő különbséget találunk attól függően, hogy ugyanazt a tintahalat kockás abroszra vagy fehér damasztterítőre teszik-e le elénk.

A legnagyobb lutri Horvátország, ahol elegáns helyen, igen sok pénzért is kifoghatunk minősíthetetlen ételeket és goromba pincéreket, ugyanakkor olcsón is ehetünk igen jót.

Ha tehát rábukkanunk egy olyan horvát helyre, ahol ízletesek a fogások, törődő a kiszolgálás, és elfogadhatók az árak, akkor ragaszkodjunk hozzá.