Úszó adriai szállodák

Egy régi típusú fa- vagy vashajón utazni szigetről szigetre, nem ugyanaz, mint szállodában nyaralni. Kell hozzá csipetnyi kalandvágy, no meg az apróbb kényelmetlenségek tűrése is.

Cserébe viszont különleges szabadságot és rengeteg élményt kap az ember, hiszen így egy hét alatt több horvát sziget és város is bejárható.

Az útvonal rugalmasan - az utasok igényeit, de az időjárást is figyelembe véve - alakítható. Mi például Dubrovnikban szálltunk fel a fedélzetre, másnap reggel Lopud szigetének vettük az irányt, ahol strandoltunk, sétáltunk néhány órát, délután pedig már Mljeten kötöttünk ki.

Onnan pedig Hvarra, Trogirba, meg Splitbe hajózunk, visszafelé pedig Makarskát és Korčulát is útba ejtjük.

Oldtimerek indulnak Rijekából, Opatijából, de például Splitből is. Aki szombatonként valamelyik nagyobb horvát kikötőben sétál, láthatja a több sorban egymásra kötött, hatalmas „bárkákat”.

Akad közöttük, amelyikkel néhány éve még halásztak, vagy árut szállítottak valahová - minden hajónak megvan a maga története. Ahogy a kapitányok többsége is kalandos úton jutott el a nyaralókat szállító oldtimerek kormányához.

Sokan közülük akkor váltottak, amikor nem tudtak már megélni a halászatból vagy épp a messzi óceánok járása helyett próbáltak a családjukhoz közelebbi munkahelyet találni.

Van, amikor generációkon át öröklődik egy hajó, mások hitelből vásároltak és újíttattak fel egyet, vagy csupán évekre kibérelték.

Szerveznek „tematikus” hajós körutakat például búvároknak, kerékpározóknak, túrázóknak, sőt horgászoknak is. Ilyenkor a hajó kisebb távolságokat tesz meg, több időt hagyva a nyaralók kedvenc elfoglaltságára.

Bármelyik hajó kibérelhető egyben is, de egyéni utasok is csatlakozhatnak egy-egy úthoz. Általában 20-40 főt szállítanak az oldtimerek, amelyeket úszó adriai szállodáknak is nevezhetnénk. Csak szoba helyett kabinban alszik az ember, és nem erkélyről, hanem a fedélzetről csodálhatja meg a napfelkeltét.

A hajón félpanziós vagy épp teljes ellátás is igényelhető. A nagyobbakon külön szakácsot és konyhai személyzetet is tartanak, a kisebbeken a matróz terít, és a gépész főz - utóbbi esetben előfordulhat persze, hogy nem minden megy zökkenőmentesen. A leves mondjuk porból készül és kicsit sós lesz, a tálalás pedig bizonytalanabb, mint egy parti étteremben.

De már csak azért is érdemes szemet hunyni fölötte, mert ugyanezektől az emberektől nagyon sokat tanulhat egy hét alatt az ember, a szelekről, áramlásokról, hajózásról, szigetekről, világítótornyokról, kötelekről, csomókról, kikötésről… 

Ami pedig az árakat illeti: úszó szállodával járni a tengert nem drágább, mint egy háromcsillagos hotelben eltölteni egy hetet.

Főszezonban fejenként és félpanziós ellátással 100-150 ezer forintból jöhet ki egy oldtimeres nyaralás.

Ami drága: a hajón általában „aranyárban” mérik az italokat. Ezen keresnek a hajósok, mondhatjuk úgy is, ez a borravalójuk.  

Tipp: sokszoros oldtimer utasként azt ajánlanám még, hogy a hálózsák ne maradjon otthon. Meleg nyári éjszakákon a kabinok többsége nem szellőzik tökéletesen, így jobb kiköltözni a fedélzetre.

Reggel Dubrovnikban