Strandstaféta - hajnali tengerparti anzix

Két lány előre hajolva, ülve alszik egy napágyon, talán a felkelő nap sugarai elől bújtak el így. Alig száz méterre tőlük egy fiú az utolsó sörrel a kezében mókázik magában az olaszországi Lignano parti homokjában.

(Klikk a képre!)

Rajtuk kívül legfeljebb csak magányra vágyó úszókkal és a partot takarító munkásokkal találkozik hajnalban az ember, akik rutinos mozdulatokkal és az átmeneti nyugalmat tiszteletben tartva szinte lábujjhegyen szedegetik az előző nap és éjszaka széthagyott szemetet.

Egyenruhás rendőrök sétálnak végig a világítótorony hídján, alaposan szemügyre vesznek mindenkit, aki még vagy már talpon van ezen a korai órán.

Aztán megállnak a szinte a tengerből kiemelkedő izzó korong felé fordulva, és néhány pillanatra egészen úgy tűnnek, mintha a szolgálatról is megfeledkezve, szótlanul gyönyörködnének a napfelkeltében.

Ez talán a legszebb napszak a tenger mentén, amikor a végtelen vízig is átlátni a katonás sorokba rendezett napernyőrengetegen, amikor hallani a hullámok suhogását, és amikor a reggeltől késő estig lüktető, nyüzsgő strandok szerethető állóképpé merevednek.

Egy utcával beljebb olyanok az elsőként nyitó kávézók, mint apró szigetek, a pincérek álmos szemmel veszik fel az éjszakát búcsúztatók rendelését. Az első adag kávéból titokban félretesznek aztán persze maguknak is.

Különleges strandstaféta ez, hiszen mire az utolsó éjszakázók is elindulnak, hogy nyugovóra térjenek egy hűs szobában, máris feltűnnek a strandszatyrokkal és törölközőkkel megrakott családapák, felfújt műanyag bálnákkal a hónuk alatt. Még időben jó helyet foglalnak a családnak a strandon.

Hajnalban