Herczeg Ferenc "bájos és szomorú fészekről" ír, amely "egy tengerbe nyúló magas hegyfokon áll". A négy jellegzetes tornyáról már messziről felismerhető Rab város a hasonló nevű szigeten található, amely Krk és Pag között fekszik, 22 kilométer hosszú, 93 négyzetkilométernyi a területe, és kilencezren lakják.
Rab: az Adria bús özvegye
A helyi tanács 1889-ben nyilvánította turisztikai hellyé Rabot, jövőre lesz tehát épp 120 éve annak, hogy az első igazi nyaralók megjelentek Arbe szigetén. Eredeti nevét, aminek jelentése "sötét", még az alapító liburoktól kapta, akik a város helyén először egy erődöt hoztak létre. Az elnevezéssel a mélyzöld színű, mediterrán fenyőerdőkre utaltak, amelyek még ma is körbeveszik Rab városát.
A sziget következő lakói a rómaiak voltak, akik az időszámításunk kezdete előtti II. században érkeztek meg ide. Ők Felix Arbaként emlegették aztán a sziget fővárosát, a "boldog" jelzővel pedig azt is kimutatták, hogy igen jól érezték magukat ezen a csendes, nyugodt és páratlan szépségű vidéken.
Maradtak is évszázadokig, és fontos flottatámaszpontot működtettek itt. Augustus császár építtette például a helyenként még most is látható várfalakat, és római municipium rangjára (saját szervezetű város, amelynek lakói római polgárjoggal rendelkeztek) emelte a települést.
A rómaiak és Velence uralma után/mellett tűntek fel aztán a horvátok a XI. században, majd 1446-ban említik először Rabként várost, amely az egymás után épülő kolostoraival, templomaival, palotáival, tereivel, piacaival egyre nagyobb ismertségre, és rangra tett szert.
Szerkezete olyan egyszerű, hogy eltévedni szinte lehetetlen, három párhuzamos fő utcája van ugyanis. A kikötő mellett fut az első, amely általában a hajósok nyüzsgésétől hangos. A középsőn a boltok, cukrászdák, és éttermek kavalkádja ragadja magával az embert. A felső utca évszázados nyugalmat áraszt és olyan csendes, hogy a saját léptei visszhangja kíséri csupán az arra járót.
A Rab várostól északnyugatra fekvő Lopar félszigeten 22 homokos plázs várja a nyaralókat, köztük San Marinóban a másfél kilométer hosszú, "mennyország strandja". Az olaszos hangzású település alapítója a sziget egyik híres kőfaragója, Marinus Bizza volt a IV. században. A később szentté avatott Marinról nevezték el tehát az általa létrehozott önálló kis köztársaságot.
Rab sziget Budapesttől 561 kilométerre van, a Velebit-hegy aljában fekszik, és évente több mint 140 napig 18 Celsius-fok feletti hőmérséklettel dicsekszik.
Nyaranta 220 ezer turista keresi fel, mi magyarok a hatodikok vagyunk a sorban, a németek, olaszok, osztrákok, horvátok és szlovénok után.
Rabra háromféle úton lehet eljutni, például Krk szigeten (amit egy híd köt össze a szárazfölddel) keresztül: Valbiskából Lopárra naponta négyszer jár hajó. Vagy a szárazföldről, Jablanácról Misnjakra főszezonban napi 23 kompjárat megy. Aki pedig autó nélkül érkezik, Rijekából induló katamaránnal köthet ki Rab városában.
Herczeg Ferenc magyar író a saját vitorlásán tette meg ezt az utat a múlt század elején. "Arbe, az Adria bús özvegye... Megkerültük a hegyfokot és ekkor magunk előtt láttuk megint a fantasztikus bástyák közé ékelt régi romvárost. Az adriai hajnal tündöklő világításában megragadóan bájos és meghatóan bánatos kép" - írta Rabról a Szelek szárnyán című regényében.
Mit ettek a régi rómaiak?
Az Augustus császár korából fennmaradt feljegyzések szerint a rabi méz és sonka nagyon ízlett már a rómaiaknak is. Néhány akkori étel: Sirályleves, sült papagáj. Tengeri rák sárgarépával vagy tengeri angolna almával töltve. Sós hal tojással, velő tejben megfőzve, tengeri sün mézes, olajos szósszal, füstölt sonka mézzel jól bekenve fügével és babérlevéllel.
Kősziklás félszigeten magasodik a négytornyú város