Eredetileg halászoknak, tutajosoknak adott menedéket. Lignanoból nézve zöld szalagfüzérnek látszik, amelyen régi nádkunyhók állnak. A lagúnákban hajózva Európa Floridáját bámulhatjuk meg. A két világot csak pár tengeri mérföld, de sok száz év választja el egymástól. + Képgaléria!
Romantikus senkiföldje
Adriano Zentilin focistaként kezdte a pályafutását, majd tonhalhalász lett, néhány éve pedig turistákat hajóztat a Marano-lagúnában. A kirándulás alatt egy különleges vidékre juthatunk el vele, amely a nyílt tengert köti össze a szárazfölddel.
Aki a Trieszt és Velence között fekvő Lignano modern szállodasorai mellől, és 8 kilométer hosszú, zsúfolt strandjáról indult útnak ide, alig félóra alatt maga mögött hagyhat minden nyüzsgést - a halászok csendes, nyugodt birodalmából tekinthet vissza a lüktető városra.
(Hemingway annak idején Európa Floridájának nevezte el az olaszországi Lignanot…)
Adriano a lagúnákban töltötte gyerekkora nyarait, a családjának több halászkunyhó - avagy ahogy a helybeliek nevezik - casoni van a birtokában.
A lagúnák valaha Velence stratégiai védőhatáraként szolgáltak, aztán vették birtokukba a halászok. Ma már senki nem lakik itt, a felújított, komfortosított kunyhók generációkon át öröklődnek, eladni nem szabad őket, még csak nem is bérelhetők ki, a turisták kizárólag egy rövid kirándulást tehetnek ezen a festői szépségű vidéken.