Látogatóban a dégi Festeticseknél

A Festeticsek keszthelyi ága 1770 körül vált el a később déginek mondott ágtól. Dég 1769 óta volt a nagy hírű család tulajdonában, de nem tett szert akkora hírre a történelemben, mint Keszthely. A Mezőföld délnyugati sarkában megbújó település kastélyában 1995 előtt évtizedekig állami gondozott gyerekeknek fenntartott nevelőintézet működött. Azóta pedig üresen állt.

A dégi kastély tulajdonképpen csak szombattól kerülhet be az idegenforgalom nagy áramlatába, amikor is, elvégezve a belső felújítások első lépéseit, ismét összenyitva a pompás épület egészén végighúzódó teremsort, s összeállítva egy remek kiállítást, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága megnyitotta a nagyközönség előtt. Az 1810-15 között emelt épület a Nemzeti Múzeumot tervező Pollack Mihály egyik első önálló, nagyszabású munkája. Az építtető Festetics Antal volt, aki sokkal híresebb talán arról, hogy ő hagyta Pest városára a mai Füvészkertet, amelyben még ott áll egykori kiskastélya. Pesti városi palotája a Nádor utcában pedig ma a CEU (a Közép-európai Egyetem) központi épülete. Ez utóbbiakat is Pollack tervezte egyébként.

A dégi kastély finomabb belső díszítményeiből és berendezéseiből szinte semmi sem maradt fenn, ami építéskori. Az egykori falfestmények, díszítmények részben a XX. század elején történt átalakításkor tűntek el, a berendezés pedig a második világháború után. Ekkor semmisült meg a dégi Festeticsek levéltára is, benne a magyar szabadkőművesség 1795 előtti levéltári anyagával, amelyet éppen a kastélyépíttető vásárolt meg, miután I. Ferenc király betiltotta a páholyokat. Páratlan szellemi kincs volt ez.

Festetics Antal maga is e titkos társaság tagja volt, ennek több jele mutatkozik az épületen. Ezek egyike a jobb szárnyon található, ovális alaprajzú, tükrökkel díszített nagyterem, melyről azt tartják, hogy szabadkőműves-összejövetelek helyszíne volt. A tükrök fölött gipszből formázott sasok ülnek, melyek talán szintén e szimbólumrendszer részei. Valószínűleg a szabadkőművességgel összefüggő funkciója lehetett egy kisebb, kör alaprajzú helyiségnek is, talán itt rejtették egy időben az említett szabadkőműves-iratokat. A két háború között aztán fürdőszobát alakítottak ki belőle. A padlójában látható csillagminta is valószínűleg a huszadik századból való, ahogy több más szabadkőműves-díszítőelem is. Például a homlokzaton megjelenő napábrázolások vagy a sakktáblapadlózat az előcsarnokban, nem beszélve Festetics Sándor szalonjának sasmadárstukkóiról. Sándor gróf, Antal dédunokája - ahogy minden örökös - valószínűleg szintén szabadkőműves volt. A Festeticsek közül ő volt a kastély utolsó gazdája, s a húszas években végzett neoklasszicista átalakítások spiritus rectora. Például ő építtette ki a kastély pergolás rózsakertjét és kőkertjét saját szalonjának ablaka előtt. Történelmi szerepe nem túl dicsőséges, 1918-19-ben egy ideig a Károlyi-kormány hadügyminiszetere volt, majd a harmincas években a nemzetiszocialista párt vezére, míg Szálasi ki nem szervezte alóla a pártot.

Minderről elég részletesen szól a kastélyban a hét végén megnyitott kiállítás, nem hallgatva el sem ezt a korszakot, sem a háború utánit, amikor előbb görög menekültek, majd állami gondozott gyerekek vették birtokba az egykori uradalom központját. A melléképületek java része a tsz-ekhez, a kastélypark nagyobbik része pedig az erdőgazdasághoz került.

A botanikakedvelő Festeticsek csaknem háromszáz hektáros parkjából mindössze harmincöt hektár tartozik jelenleg a kastélyhoz, benne az 1813-ban felduzzasztott tó egy részével, melynek közepén egy kis szigeten áll az úgynevezett "hollandi ház". Ez az érdekes, istállóval egybeépített kis építmény Sándor gróf anyjának, Pejacsevich Lenkének gyógyítására épült 1891-ben, a hölgy ugyanis tüdőbeteg volt, s az ammóniás istállólevegővel és a frissen fejt tejjel kúrálták. Meg is gyógyult. Az utóbbi években a parkban a MÁG munkatársai Alföldy Gábor vezetésével állítják vissza a kert régi szépségét (ő az új kiállítás kurátora is). A jelenlegi jogi megosztottság szabta keretek között rekonstruálták azt a lenyűgözően természetesnek tűnő, de gondosan megkomponált mértani rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a kastély ablakaiból a nyiladékokon át láthatóak legyenek a falu templomtornyai és a hollandi ház.

A mostani belső felújítás lényege is tulajdonképpen egy hasonló átnyitás. Kibontották az intézeti időkben készült falazásokat, s ezzel újra egyenes vonalban átjárhatóvá tették a földszinti teremsort, ahogy Pollack is tervezte. Így az most újra teljes hosszában, az ovális nagyteremtől a gróf szalonjáig látható. Annál is inkább, mert a régi ajtók nincsenek már meg. A sort alkotó nyolc helyiségben kölcsönzött antik bútorokkal - a kastélyból ugyanis minden régi darab eltűnt - visszaidézték az egykori enteriőröket (köztük például az empire hölgyszalont és a botanikaszobát), s látványos, jól érthető ismertető táblákat helyeztek el, melyek bemutatják az egyes termeket, a hajdani dégi úri életet, a szabadkőművességet és a Festeticseket. Néhányan a leszármazottak közül is ott voltak a szombati megnyitón.

A park csodás sétahely, és a kastély is érdemes a felfedezésre, amihez immár segítséget is kapunk a helyszínen - csupán húsz kilométerre az M7-estől, ha Polgárdinál lekanyarodunk.

Pollack kastélyhomlokzata az építész főművét, a Nemzeti Múzeumot idézi