Míg a horvát tenger partján nyaralók 74 százaléka vendégszeretőnek írja le a helybelieket, Jonas Moody szomorúnak és korlátoltnak látta őket. Az izlandi újságíró nemrég megjelent, meglehetősen kritikus cikke nagy port kavart Horvátországban. Mesélje el nekünk ön is a kaladjait!
Az izlandi Butch Cassidy és a fogatlan dalmátok
A szép tájat elnézve akár Görögországba vagy Itáliába is képzelhetné magát az ember, ám elég egy pillantást vetni a kávézók teraszán ücsörgők arcára, hogy kiderüljön, nem ott járunk - írja az Atlantica című izlandi magazinban publikált Képek Horvátországból című cikkében Jonas Moody, aki szerint már a határon figyelmeztetni kéne mindenkit, hogy emlékezetkihagyásos, barátságtalan szolgáltatókra, és sok szenvedésre készüljön fel.
Az izlandi újságíró szerint a legtöbb helyen csak a száradni kiteregetett ruhák mutatják az élet jelét, valójában minden olyan egyhangú, hogy úgy döntöttek a kollégájával: fekete-fehér fotókat készítenek erről a furcsa országról, amely egyáltalán nem hasonlít a vidám mediterrán térségre.
A horvát emberek leeresztett lufikra emlékeztetnek, úgy tűnik, minden életerejüket elvette a közelmúltbeli háború - állítja Moody, hozzátéve: a volt szovjet csatlósok kilátástalan helyzetét ma Horvátországban lehet talán a leginkább tetten érni.
Drámai pillanatként írja le ugyanakkor, hogy a legelegánsabb spliti cukrászdában fogatlan dalmátok mosolyogtak rájuk gúnyosan a kávéjuk, sörük és cigarettájuk mellől. "Önmaguk karikatúrái is lehettek volna, mi pedig úgy menekültünk ki az utcára, mint amikor Butch Cassidy és Sundance Kid megpróbált gálánsan kitérni egy biztos győzelemmel kecsegtető küzdelem elől."
A levendulaillatú Hvaron érezte magát Moody talán a legjobban, a helyi borok kóstolása közben még arról is sikerült elfeledkeznie, hogy Horvátország legnaposabbnak beharangozott szigetén szakadatlanul ömlött az eső...
Jonas Moody cikkét több mint egymillió ember olvassa majd az Icelandair légitársaság gépein ingyen osztogatott újságban, ráadásul még angolra is lefordították - kommentálta haragosan a horvát sajtó. (Az Atlantica 1967-ben jelent meg lelőször, ezzel a második legrégebbi utazási magazin Európában.)
A horvát lapok válaszképpen emlékeztettek arra is, hogy tavaly nyáron helybelieket és külföldieket (elsősorban Zadarban, Splitben és Šibenikben, angolul, olaszul, németül) faggattak arról egy nagyobb felmérés keretében, mit gondolnak egymásról, azaz hogy látják a dalmát szállásadók, pincérek, boltosok a vendégeket, illetve a turisták a vendéglátóikat.
A külföldi nyaralók 96 százaléka nyilatkozott akkor úgy, hogy nagyon tetszik neki az ország, 40 százalékuk kijelentette, hogy biztosan visszatér még az Adriára, a 74 százalék pedig vendégszeretőnek írta le a horvátokat. Kritikai felhanggal csupán a zadariak éltek, aki úgy látták: több a káruk és a bajuk a turisták miatt, mint amennyi hasznot húznak az idegenforgalomból.
Írja meg nekünk, ha az izlandi újságíróhoz hasonló kalandjai voltak, de várjuk azok levelét is, akik barátságos horvátokat/dalmátokat ismertek meg!
Az adria@nepszabadsag.hu e-mail címre érkező történetekből összeállítást készítünk…