Tschewaptschitschi

Július elsejétől minden horvát étlapon fel kell majd tüntetni a felszolgált fogások pontos összetételét. Ha pedig már átírják az elő- és főételek, levesek illetve desszertek listáit, nem ártana kicsit kozmetikázni a horvát ételnevek angol, német illetve magyar fordításain sem, hogy a turisták számára is egyértelműen kiderüljön, mi kerül majd a tányérjukra.

Az általános helyzetkép szerint a vendéglősök inkább a nagyvonalú megoldások hívei, nem bajlódnak például a különféle halak elnevezéseivel, a fordításban összefoglalva, friss tengeri halként írják le őket.

A kagylóválaszték esetében gyakran előfordul, hogy horvátul szerepelnek a nevek az angol nyelvű étlapon is, ami szintén nem sokat segít a vendégen.   

Kimondottan szórakoztató olvasmány viszont, amikor szó szerint fordítják át az ételneveket, így lesz például a panírozott sertésszeletből kirántott nyakhús, illetve a gyógynövényes olajban pácolt bélszínszeletből gyógyszeres beefsteak. A helyi specialitásnak számító gyümölcspálinkát egyszerűen „strong drink” néven kínálni pedig már több mint vicces. 

Van, hogy a fordítónak magáról az életről sincs fogalma, az odojak például nyárson forgatott szopós malacot jelent és nem egyszerűen csak sült sertéshúst.

A legtöbb galibát azonban a mellek okozzák. Ahogy a horvátban, úgy a német nyelvben is van különbség mell és mell között, az óvatlanok bizony összekeverhetik a sült csirke omlós fehér húsát a hölgyek testrészével. És ha már német, akkor a ćevapčići vagy ćevabčići avagy ćevapi elnevezésű grillezett húsrudacskák legdrámaibb fordítását egy szlovén kisvendéglőben láttam: Tschewaptschitschi.