Nagybánya: az "ásító torony" alatt újra festők alkotnak

A hegyek gyomrában rejlő arany és ezüst már a kezdetektől idecsalogatta az embereket. A területet már a római korban is lakták. A várost a XII. században, II. Géza király által a városba telepített szászok alapították. A település virágzását a főtér közelében működő pénzverde és a város határában fekvő bányák jövedelme alkotta. Napjainkban a román Máramaros (Maramures) megye székhelye, 150 000-en lakják, 17 százalékuk magyar.

Jól elválik a régi városrész, ahol átlag 100-150 éves épületek állnak a ceausescui szocreál stílusban, a 70-es évektől kezdődően kialakított betonvárostól. A régi város főterére lépve szemünkbe tűnik a túlpartról a várost körülölelő fák borította hegyek képe, melybe "beleásít" a város egyik jelképe. Az "ásító torony" a nagybányai festmények közkedvelt témája, a debreceni Nagytemplom tervezője, Péchy Mihály tervezte református templom éke. A főtéren egymás mellett sorakozik a város két legöregebb építménye, a XVI. században gótikus stílusban emelt Erzsébet- és Schreiber-ház, előbbi tulajdonosáról, Szilágyi Erzsébetről kapta a nevét. Szomszédságukban található a magyar színjátszás híres alakjának, Lendvay Mártonnak a szülőháza, és az egykori Arany Sas fogadó saroképülete, ahol Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án, erdődi esküvője után töltötte a nászéjszakát (eredetileg a közeli koltói kastélyba igyekeztek, de keréktörést szenvedtek a város határában). A szemközti oldalon találjuk a tér legnagyobb, szecessziós stílusban 1910-ben emelt épületét, az egykori István Szállót. A vendéglátóhely adott otthont a festők körében népszerű találkozási és kiállítótérként is használt Berg cukrászdának. A főtértől eltávolodva találunk rá egy újabb városi jelképre, a XV. században gótikus stílusban épült István-toronyra (a Hunyadi János által emeltetett Szent István-templom megmaradt épületrésze), melynek csúcsáról varázslatos a panoráma. A szomszédban található az 1720-ban épült barokk katolikus Szentháromság templom, és a hozzáépített Képzőművészeti Múzeum, ahol a nagybányai festőiskola közel 100 műremekét csodálhatjuk meg. A szomszédos utcában, a szecessziós evangélikus templom (1912) főoltárán találjuk az egyik legnagyobb méretű nagybányai festményt, egy Iványi-Grünwald Béla által festett műalkotást. A festmény Jézust a Getsemáne-kertben ábrázolja, mint dús szakállú, érett, bölcs tanító, az iskolára jellemző színekkel és fényekkel ábrázolva (bebocsátás a szomszédos lelkészlakba becsengetve nyerhető).

A Szamosba igyekvő Zazar folyó felett átívelő hídon átkelve érjük el a nagybányai festők birodalmát, a Fokhagymás-, Virág-, Kereszt-, illetve Jókai-hegy által körbeölelt Klastrom-ligetet, melyet beborít a szelídgesztenyefák sokasága. A nagybányai festőiskolát Hollósi Simon alapította 1895-ben, a Münchenben működő festészeti magániskoláját ideköltöztetve. A nagybányai idillt Hollósi mellett többek között Thorma János, a már említett Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly alkotta lelkes csapat festette meg, a Magyarországon általuk meghonosított plein air (szabad levegő) stílusban.

Az igazi meglepetés az egykori művésztelepen (Str. Victoriei 19.) vár ránk. A napjainkban betonkerítés mögé rejtett, zöldövezetben elhelyezkedő épületegyüttesben ma is festőkkel belakott műtermeket találunk. Jól megférnek együtt a magyar és román művészek. A legújabb nagybányai "hullám" alkotói, őrizve a hely szellemét, nyitottan és szíves vendéglátással kalauzolnak végig az épületeken, műtermeken. Ha kedvünk tartja, az alkotásaik alkotta tárlatot megtekintve vásárolhatunk is tőlük.

A "betonváros" központjában találjuk a nyüzsgő várost és annak unikumát, az Ásványmúzeumot. A gazdagon berendezett tárlat különböző méretű és formátumú ásványok bemutatásával ragadja magával a betérőt.

Az "ásító torony"