Kínai étterem, cheddar sajt és az udvariasság hiányzik a legjobban otthonról Stuart Rainbownak. Dubrovnik egy angol szemével, aki nem érti, hogy a font miért gyengébb a kunánál, de nem bánta meg, hogy London helyett néhány éve Mlinit választotta lakóhelyéül.
A tenger látványa még a bacon szalonnát is feledteti
- Tudtam, hogy mi vár rám. Mielőtt végleg Horvátországba költöztünk, turistaként alaposan felfedeztem magamnak. Ezért általában nem lepődöm meg semmin, számítok rá, hogy a boltba előttem belépő rám csapja majd az ajtót, és nem várom el az eladóktól, hogy azt mondják: köszönöm. A legnehezebben talán a helybeli autósok agresszív stílusát viselem, szinte soha nem állnak meg a zebráknál, és képesek száz méterrel a benzinkút előtt hajmeresztő manőverrel elém vágni, hogy megelőzzenek a tankolásban - Stuart Rainbow a Dubrovnik Timesnak mesélt nemrég a horvátországi életéről, ami még 1993-ban, egy véletlen londoni találkozással kezdődött.
Ekkor ismerte meg a dubrovniki születésű feleségét, néhány évvel később pedig már együtt költöztek Zágrábba. Nyaralni jutottak el először Dubrovnikba - Stuart, mint oly sokan, első látásra beleszeretett a déldalmát városba.
Felkerestek hát egy ingatlanközvetítőt, aki a bemutatkozás után beparancsolta a házaspárt az autójába, és meg sem állt velük a 11 kilométerre lévő Mliniig. A ház, amit a dalmát ingatlanos megmutatott, annyira tetszett Stuartéknak, hogy azonnal igent mondtak rá.
(Mlini egy gyönyörű öbölben fekszik Dubrovnik és Cavtat között, a környék patakjai itt érik el a tengert. A település neve vízimalmot jelent, nem véletlenül, a helybeliek ősi mestersége ugyanis a gabonaőrlés.)
Az angol férfit most honfitársa, a szintén Dubrovnikba települt, és angol nyelv tanításából élő Mark Thomas faggatta ki arról, hogyan érzi magát Horvátországban. (Thomas a nyári szezonban egy angolul megjelenő lapot is szerkeszt, ami a helybeli Dubrovački vjesnik melléklete. A Dubrovnik Times most kezdi második évadját.)
Suart bevallotta például, hogy a különböző nemzetek konyháit, köztük a kínai éttermeket, a boltban megvehető, mirelit készételeket, valamint a cheddar sajtot hiányolja a leginkább.
Az időjárást viszont semmi pénzért nem cserélné el a londonira.
Ha pedig egyszer búcsút mondana Dubrovniknak, akkor a mindennapos úszás, és a nyugodt életforma hiányozna neki a legjobban.
- A tenger fantasztikus látványa elfeledteti még az igazi angol bacon szalonnát is velem – mondja Stuart Rainbow.
Egy dolgot nem ért csupán, az égbe szökő árakat. Azt meséli, míg Londonban könnyen megengedheti magának, hogy beüljön egy étterembe, Dubrovnikban jóval ritkábban futja rá a pénzéből. Lehet, hogy a kuna erősebb az angol fontnál? - kérdezi viccelődve.
És milyen tanácsai lennének azoknak, akik követni szeretnék a példáját?
Házvásárlásnál minden papírt kétszer le kell ellenőrizni, nehogy utólag derüljön ki, több tulajdonosa is van az ingatlannak. Sok türelem szükséges a végeláthatatlan, bürokratikus horvát ügyintézéshez. És a boldoguláshoz meg kell tanulni legalább alapfokon horvátul.
- Nem beszélek még túl jól, mert a horvát szavak magolásánál jobban szeretek teniszezni vagy kertészkedni. Szerencsére a barátaink mind tudnak angolul, a hivatalokban meg a feleségem képvisel engem is - vallja be Stuart, aki mindezzel együtt határozottan állítja: élete legjobb döntése volt, hogy Horvátországba költözött.
Mlini