Egy százhúsz éves patika zárt be nemrég az Andrássy úton, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy védett berendezését esetleg elszállítják, ha mondjuk a helyiség kávézóvá alakul. Bár az utóbbi években több régi boltban szűnt meg az eredeti funkció, a bútorzat sokszor megmaradt.
A berendezés marad?
Úgy másfél hónappal ezelőtt bezárt az Opera patika a pesti Andrássy úton. Nem volt nyereséges állítólag, bár patikáról nehéz ezt elképzelni. A bezárás önmagában még nem is lenne újsághírnek való, ha nem tudnánk, hogy ez egy 120 éves gyógyszertár, védett, neoreneszánsz berendezéssel, eredeti meisseni porcelántégelyekkel. A Vendéglátó-ipari és Kereskedelmi Múzeum szerint Török Sándor 1887-ben kapott engedélyt megalapítására, majd 1931-től Lám Elemér, az orvosi pemetefű-cukorka feltalálója volt a tulajdonos, aztán 1944-től fia, Lám Sándor, 1945-től 1996-ig pedig az állam. Végül napjainkig a svájci többségi tulajdonost rejtő Opera Medi-Ventura Bt., amely információink szerint épp most készül megválni a 268 négyzetméteres helyiségcsoporttól. Mondják, hogy óraszalon vagy kávézó jönne a helyére, a védett berendezést pedig elszállítanák Miskolcra. És hát vajon megvannak-e még a meissenik? A tulajdonosok (mármint az eddigiek) egyelőre nem kívánnak nyilatkozni, annyit sem, hogy az üzletet eladták-e egyáltalán.
Persze el lehet adni egy százhúsz éves boltot is. Csak az a baj, hogy az ilyen eladások a pesti belvárosban általában funkcióváltással is járnak, ami veszélyeztetheti a védett bútorzatot. Ahogy elvitték például évekkel ezelőtt az Egyetem téri Stühmer édességbolt berendezését, amikor Bonbon Hemingway lett belőle, vagy a Petőfi utca 18.-ban egykor volt papírbolt bútorait egy kiállításra, ahonnan sosem kerültek vissza.
2001-ben ugyanígy aggódtunk a Petőfi Sándor utca 20. szám alatt található egykori Brammer Ödön-féle textilkereskedés 1927-ből való berendezéséért is, amikor a boltot egy olasz divatárucég vette bérbe - vagy a Kossuth Lajos utcai Neruda drogériáért 2003 őszén, amikor megszűnt illatszerüzlet lenni. Egyáltalán üzletnek lenni: féltünk, hogy az új bérlő nem tart majd igényt az 1889-ből származó berendezésre.
A Brammer-féle üzletet ma már zárva találja a sétáló. A cég, amely 2001-ben elfoglalta, egy levelet hagyott hátra az üvegajtón: kiköltözött Budaörsre. Az ablakon át úgy látni, a régi fabútorzat még megvan odabenn. Várja az új bérlőt. A Kossuth Lajos utcai egykori Neruda drogéria nyitva van, de már nem illatszerbolt, hanem az ajkai üveggyár üzlete. A szép, kékes színű kristályok jól megtalálták a helyüket a patinás polcokon. Megvan még a régi kályha is, a bolt közepe táján pedig a falon egy réztábla hirdeti a bútorzat védettségét. A Kígyó utcából jött át ide a kristálybolt.
S ha már a közeli Kígyó utca is szóba kerül: el kell mondani, hogy ez az utcácska szintén egy régi patikáról kapta a nevét (vagy fordítva?), amely akkor tűnt el, amikor a régi belvárost átrendezték az Erzsébet híd építése miatt. Pontosabban csak arrébb költözött, s még ma is megvan a Kossuth Lajos utca 2. árkádja alatt, habár a modern portál miatt nem is tűnik fel a kora. De ha benézünk, látjuk, hogy a fehérre festett berendezés bizony régi. Mint azt egy belső márványtáblán írják, az 1870-es évekből való. S ma is remekül használható. Egy másik, örömteli fejlemény a Kígyó utcában, hogy újra kinyitott a 2004 óta zárva tartó Apostolok étterem, melynek 1929-ben kialakított enteriőrje szintén védett. Az épen viszontlátott apostol- és városképek mellett igazi, teli szódásüvegek várják a vendéget.
Vannak hát történetek, melyek jól végződnek. Jó lenne, ha az Opera patikáé is úgy alakulna. Például ha maradna a gyógyszertári funkció. De bármi lesz is: a berendezés marad!
Százhúsz év után eltűnik az Opera patika cégére?