Dagonyafesztivál

- Leginkább a marháéhoz hasonlít a húsa, csak egy kicsit rostosabb meg ízesebb - mondja Ekbauer István, a Balatonmagyaród határában található kápolnapusztai bivalyrezervátum üzemeltetője. Bivalyügyben bizton lehet hinni a szavainak, hiszen hosszú évek óta ő felügyeli az ország legnagyobb bivalyállományát.

Sokan azt sem tudják, hogy milyen állatról is van szó. Akad, aki összekeveri a szarvasmarhával vagy a szürke marhával. Pedig az ázsiai eredetű bivaly az egyik legkorábban háziasított állatunk, a középkorban elsősorban az igavonó erejét aknázták ki, de fogyasztották a tejét meg a húsát is, a bőréből pedig számos használati tárgyat - cipőt, táskát, kesztyűt, lószerszámot - készítettek.

- Még a múlt század első felében is több tízezer bivaly élt az országban, elsősorban a főúri uradalmakon - mondja Gál Róbert, a bivalyrezervátumot működtető Balaton-felvidéki Nemzeti Park gazdasági igazgatóhelyettese. - A bivalyt elsősorban ott tenyésztették, ahol sok volt a vizes-lápos terület. Ezek az állatok ugyanis, a lóval vagy a marhával ellentétben, kifejezetten a vizes élőhelyeket kedvelik, így aztán akár a hatalmas sárban is elhúzták a szekereket. Másrészt arrafelé is legeltethették a gulyát, ahová más állatokat nem lehetett beengedni, márpedig a legeltetéssel egyúttal karbantartották a mocsaras földeket.

Az uradalmi zsellérek viszont nem szerettek bivalyfogatot hajtani. A bivaly egyik alaptulajdonsága ugyanis, hogy nyári melegben órákig dagonyázik akár a legkisebb pocsolyában is. Így aztán gyakran előfordult, hogy a szekér elé fogott bivalyok a rekkenő hőségben meglátván egy kis természetes vizet, azonnal belecsörtettek - magukkal rántván a megrakott kocsit.

A nemzeti park jogelődje még 1992-ben vásárolta meg az egykori nagykanizsai állami gazdaság hírmondónak megmaradt 16 bivalytehenét. Innen indulva fejlesztették fel az állományt: ma már három gulyát tartanak több mint 200 állattal - köztük három tenyészbikával. Ezzel a mára mintegy ezres létszámúra duzzadt hazai bivalyállományból a kápolnapusztai a legnagyobb csorda.

Május utolsó napján immár a harmadik Bivalyfesztivált rendezik meg a kis-balatoni rezervátumban. Gál Róbert szerint még mindig a házi bivaly megismertetése a legfőbb cél. Ezen persze előbb-utóbb túljutnak majd, hiszen most már évente 50 ezer látogatója van a zalai létesítménynek.

- Egy idő után talán már nemcsak a bivalyállomány megmentéséről kell gondoskodnunk, de megpróbálkozhatunk a hasznosításával is - mondja Gál Róbert. - A fesztiválon például bemutatjuk, melyek a bivalyhúsból elkészíthető legfinomabb ételek. A látogatók megkóstolhatják a bivalypörköltet, a szeletelt sült húsokat, a kolbászokat, szalámikat, sonkákat. Meg lehet ízlelni a bivalytejet, valamint a belőle készített túrót és sajtot. Mindegyik termék nagyon finom, igaz, egyelőre drágábbak, mint a megszokott élelmiszerek.

A bivalyfesztiválon nemcsak fogyasztani lehet az állatból, de bemutatják azt is, milyen használati tárgyak készíthetők a bőréből, a tülkéből, a csontjaiból. Ekbauer István pedig - Vili nevű pulijával közösen - megmutatja, miként kell terelni egy egész bivalygulyát. Ha az állatok jó kedvükben lesznek - és nem fognak fázni -, szintén bemutatnak egy "show-elemet". A kápolnapusztaiak szerint ugyanis a dagonyázásuk nem mindennapi látványosság.

INFO

Kápolnapusztai bivalyrezervátum, Balatonmagyaród (Kis-Balaton)

Nyitva: egész évben reggel 9 órától sötétedésig

Felnőtt belépőjegy: 500 forint

Telefon: (30) 287-0249

Megközelíthető: autóval, busszal, kerékpárral a Sármelléket Zalakomárral összekötő útról (Zalakaros - kilenc kilométerre, Keszthely-Hévíz 20 kilométerre található)

III. Bivalyfesztivál: május 31-én, szombaton 10 órától 18 óráig

Ez az állat imádja a sarat