Horvátország 2049-re lehet aknamentes
Szlavóniában, Dalmáciában, Karlovac és Sziszek közelében a helybeliek a halál földjének hívják azokat a területeket, amelyeket általában sárga műanyag szalag kerít körbe. Bár Horvátország eddig 2,5 milliárd kunát költött aknamentesítésre, még mindig van bőven felszednivaló.
A hivatalos becslések szerint 997 négyzetkilométeren legalább 240 ezer aknát kellene megtalálni.
A horvát államot nemzetközi egyezmény is kötelezi az érintett területek megtisztítására, de uniós elvárás is az aknák felszedése. Huszonöt vállalkozás foglalkozik jelenleg vele, a tempójuk azonban nem túl gyors, évente nagyjából 30 négyzetkilométernyit haladnak.
Az első határidőt, ami 2009 volt, már jóval korábban kitolták egy évtizeddel. Ma úgy számolják, hogy Horvátország 2049-re lehet teljesen aknamentes.
A fellelhető térképek és adatok alapján 12 megyében 114 település biztosan érintett. Ehhez jönnek még azok a helyek, ahol egy-egy baleset miatt, csak véletlenül derül ki a veszély. ( Itt nézegetheti az elaknásított részeket jelölő térképeket.)
2005-ben egy holland turista bal lábát szakította egy taposóakna például Vis szigetén. A 27 éves fiatalember meg akarta nézni az erdőtüzet, emiatt mászott fel egy dombtetőre. A balesetig nem esett szó arról, hogy aknáktól kellene tartani a szigeten, táblák sem jelölték azt.
Aztán persze kiderült, hogy korábban egy német turista is talált már robbanószereket az egyik öbölben. Neki szerencsére semmi baja nem lett.
A hivatalos magyarázat szerint a szigetről kivonuló szövetségi hadsereg után - itt volt a legnagyobb tengeralattjáró bázis a jugoszláv időkben - a „búcsúzóul” hátrahagyott aknák 97 százalékát felszedték a horvátok, ám továbbra is lehetnek olyan területek, amelyekről nem tudnak.
Ráadásul 1944-ben Tito is ezen a szigeten rendezte be a főhadiszállását. Angol katonák védték a helyet, egyebek mellett aknamezőkkel. (A háború végén a partizánok német hadifoglyokkal megpróbálták aztán felszedetni az aknákat, de megfelelő felszerelés, és szaktudás híján elég felületesen dolgoztak.)
A II. világháborús „maradványokat” jelző térképeket az egykori jugoszláv hadsereg archívumában kellene esetleg keresni, amihez a horvátok nem férnek hozzá. Ezért a szigeten jelenleg aknát szedők több mint hatvanéves, angol katonai térképek alapján próbálnak tájékozódni. Harmincan dolgoznak nyolc területen - itt is évtizedekig tart majd, amíg centiről centire átvizsgálják a földeket.
A helyiek általában ismerik a „bizonytalan” területeket, és megtanultak együtt élni a veszéllyel. Ennek ellenére minden évben előfordulnak balesetek.
A horvát helyzet persze rendezettnek és kézben tartottnak mondhatók a boszniai állapotokhoz képest. A világ legveszélyesebbjei közé sorolt ottani aknamezők felszámolása beláthatatlan ideig tartana, ha egyáltalán lenne rá pénze az államnak.
Ami a turistákat illeti: romos házak közelében, elhagyatottnak tűnő földeken - általában a felfedezésre hívogató részeken, helyismeret vagy helyi kísérő nélkül -, sosem árt az óvatosság.
Aki autóval barangol a régi hegyi utakon, ne nagyon álljon meg azoknál a „kísértetfalvaknál”, amelyek a kilencvenes évek háborújának emlékeit őrzik. Fényképezni is csak az autó mellől, a közútról érdemes. Sok, szerb tulajdonú házat ugyanis maguk a horvátok aknásítottak el annak idején, hogy a tulajdonosuk ne tudjon visszatérni oda. A veszélyt általában táblák is mutatják, sajnos gyakran ellopják őket, mivel fémből vannak.
Aknajelzés növénnyel
A horvátokat „sokkoló”, elaknásított földeket kereső, nemrég megjelent hirdetésnek a Jutarnji List napilap járt utána. Mint kiderült, dán kutatók szeretnének génmanipulált növényekkel kísérletezni Horvátországban.
A módszer lényege, hogy a megfelelően kezelt lúdfű (Arabidopsis thaliana) megváltoztatja a színét - levelei zöldről pirosra váltanak néhány hét alatt - ha robbanóanyag van a talajban. A növény így reagál a nitrogéndioxidra, ami a taposóaknák bocsátanak ki.