Határincidens négy vitatott virágláda miatt

Joško Joras 57 esztendős, szlovén állampolgár, annak ellenére is, hogy Horvátországban lakik. Utóbbi ténybe azonban hosszú évek óta képtelen beletörődni. A házán - amely a Dragonja folyó bal oldalán, a horvát plovanijai határállomással egyvonalban található - szlovén zászló leng, és a következő felirat látható: Ez is Szlovénia.

Jorast sokszor megbírságolták már a horvát hatóságok ezért, évekkel korábban egyszer még 30 nap elzárásra is elítélték, amikor látványos éhségsztrájkba kezdett. Nevezték már szélsőségesen nacionalistának, botrányhősnek, sőt szélhámosnak is, egy biztos, folyton diplomáciai konfliktust kavar. (Joško Joras MySpace profilja.)

Joras makacsul ragaszkodik ugyanis ahhoz, hogy a házánál csak ellenőrzőpont van, nem határvonal, így szerinte a terület még Szlovéniához tartozik.

Azért, hogy kikerülje a horvát határőröket, épített egy magánutat, a szlovén határállomáson túl, a Dragonja folyón átvezető híd bal partján, néhány méterrel a horvát határállomás előtt. Ezen, a töltésen keresztül vezető földúton - a két ország közötti senki földjén - Szlovéniából úgyis eljuthatott a házáig, hogy hivatalosan nem lépett be Horvátország területére.

Horvátország visszavág

A horvát hatóságok ezt természetesen nem nézték jó szemmel. Ezért az isztriai rendőrség épp két évvel ezelőtt - 2006 tavaszán - négy darab, egyenként legalább 400 kilogrammos, virágokkal beültetett betonteknővel zárta le Joras magánútját. A férfi kénytelen tehát a horvát határátkelőn át, útlevelét bemutatva közlekedni azóta.

Jorast azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül tűrje mindezt. Pert indított, méghozzá a szerinte területileg illetékes legközelebbi szlovén bíróságon. Piránban néhány héttel ezelőtt jogerős végzés született arról, hogy Joško Joras eltávolíthatja a betonteknőket. Mégis szlovén föld?

Ez a két ország több mint 17 éves vitájának legfőbb kérdése. Valójában nincs mindkét fél részéről elfogadott határvonal a Piráni-öbölben. Sőt.

Ez a terület sokféle hódítást megért, még Jugoszlávia létrejöttekor is komoly csaták folytak érte a II. világháborút lezáró nagyhatalmak felügyeletével. Végül Trieszt lett a jugoszláv-olasz határvidék központja, Kopertől délre pedig Tito birodalma kezdődött.

Bár Jugoszlávián belül minden tagállamnak pontosan berajzolt határa volt, itt, a Piráni-öbölnél, elfelejtették kitűzni a karókat. Igazság szerint annyira vegyesen éltek errefelé a horvátok és szlovénok - akiket a bekebelezéssel fenyegetőző közös olasz ellenség még inkább egységbe kovácsolt -, hogy fel sem merült a centiméterre pontosan kiosztott határ kérdése.

Először 1991-ben tárgyaltak csak róla, amikor Szlovénia és Horvátország kimondta függetlenségét. Mivel azonban számos egyéb, pillanatnyilag sokkal fontosabbnak tűnő problémát is meg kellett oldani - Horvátországban például háború vette kezdetét -, nagyjából a Piráni-öböl közepén jelölték ki a két új állam tengeri határát. Ezt mindkét fél ideiglenes megoldásnak tekintette, a horvátok pedig folyamatosan hangoztatták, hogy az öböl hovatartozásáról majd dönteni kell. 

Tíz évvel később kormányközi megállapodás született aztán arról, a Pirani-öbölbe torkolló Dragonja folyó képezi a két ország határát. Így Szlovénia az öböl nagyobbik részéhez juthatott, illetve kijárat kapott a nemzetközi vizekre.

Ezt a 2001-es kormányfői egyezményt végül egyik ország parlamentje sem fogadta el. A szlovénok a szívük mélyén ugyanis az egész öblöt akarják a savudrijai félszigettel együtt, ahol az utóbbi években pánikszerű építkezésbe kezdtek a horvátok, demonstrálandó, hogy az egyértelműen horvát föld.
A két ország halászai is folyton piszkálják egymást, ami 2004-re - a zágrábi Jutarnij List napilap szerint - például már odáig fajult, hogy horvát halászok kijelentették: a vitatott hovatartozású öböl elaknásításától sem riadnak vissza.

A folyamatosan lármázó, és provokáló Joško Joras házának - amit a jelenleg létező határvonal horvát területre csoportosított át - ügye nem nagyon segíti tehát a békés megegyezést.Újabb határincidens

A piráni bírósági határozatával a kezében, és ügyvédje kíséretében, Joško Joras tegnap, azaz április 26-án délután minden esetre megkísérelte eltolni az útjából, vagyis az útjáról a virágládákat. A nacionalista Szlovén Néppárt elnöke, Marjan Podobnik, tüntetést szervezett erre az alkalomra, amit Szlovéniában politikai rendezvényként be is jelentettek. Horvátországban viszont nem, mondván, az a terület, ahol a virágládák állnak, még Szlovéniához tartozik.

A horvát rendőrség, egy speciális rendfenntartó osztaggal megerősítve, azonban már a hídnál várta őket, és kisebb dulakodással végleg lezárta a tüntetők előtt az utat. Szerintük a hídon túl ugyanis már Horvátország kezdődik. A demonstrációról pedig nem tudtak, engedély nélkül viszont nem lehetett megtartani.

Így a mintegy kétszáz fős szlovén tömeg maradt a hídon - a határforgalmat a késő esti óráig leállították -, ahol zenével, tánccal, énekkel, ökölrázással, no meg bekiabálásokkal adták a szomszédok tudtára, hogy mit is gondolnak róluk.

Este nyolckor a vígasság feloszlatására érkezett szlovén rendőrök tucatnyi demonstrálón kívül már csak a horvát rohamrendőrök sorfala előtt feleségével, ügyvédjével együtt békésen üldögélő Joško Jorast találták a helyszínen.

Marjan Podobnik a Szlovén Néppárt elnöke még a délután folyamán megpróbált segítséget kérni a szlovén politikai élettől. Állítólag hívta a miniszterelnököt, külügyminisztert, belügyminisztert is, ám egyikükkel sem sikerült beszélnie. Janez Janša szlovén kormányfő pénteken egyértelműen elhatárolódott a tüntetéstől, és civil megmozdulásnak nevezte azt.Bíróságra kéne menni

Horvátország és Szlovénia az utóbbi években folyamatosan egyeztetett a határvitákról. Legutóbb alig két hete volt szakértői találkozó Rijekában, májusban pedig Szlovéniában lesz újabb forduló. Odáig már többször is eljutottak, hogy talán bíróságra kellene bízni a döntést.

A horvátok Hágába mennének, amitől Szlovénia viszont ódzkodik. Ők továbbra is békés megegyezést szorgalmaznak, úgy tűnik, nem biztosak a dolgukban, a teljes Piráni-öböl birtoklásának álma tetszetősebb, mint egy jogerős végzés számukra kedvezőtlen feltételekkel.
A két ország egyelőre egyébként még abban sem egyezett meg, hogy valójában hány vitatott pontja van a közel 700 kilométer hosszú szárazföldi határvonaluknak. A szlovénok szerint ugyanis legalább 22 létezik, a horvátok azonban csak hatot ismernek el.

Tovább egy lépést sem a horvát oldalra