Napokig lestük, hátha felbukkan az éttermi lapokon a chou de Bruxelles, vagyis a brüsszeli káposzta, de hiába. De kiderült, azonos a hazai kelbimbóval, s így köretként értelmezhető, már nem is tűnt olyan izgatónak a felfedezés. Másutt keresendők a hamisítatlan brüsszeli ízek.
A brüsszeli káposzta nyomában
Első körben a Grand Place vonzáskörzetében, hiszen ide kalauzol minden útikönyv. A klasszikus Saint Hubert galériából nyílik az ismert éttermi utcácska, a Rue des Bouchers. Minden lépés egy újabb étterem, ahol a sokasodó táblák és ültetőemberek között lépni is alig lehet. Megéri körültekintően választani. Előfordul, hogy a 12 eurós turistamenü odabent már 18, de ha reklamálunk, akkor kiegyezhetünk egy rendes adagban. A választott étel így is finom lesz, talán csak a szalvéta vagy a pincér mosolya marad el. A Chez Léon tipikus feketekagyló- és sültkrumpli-ajánlata és halválasztéka azonban megbízható minőségben, árban és mennyiségben egyaránt. Ráadásul saját sörük is van, és az étteremlánc a városban sok más helyen is népszerű.
A levesmániás belgák a klasszikus waterzooit édesvízi, tengeri halból és csirkéből is csinálják. Persze nem paprikásan, de gyakran készül tejszínnel, tojással és a mindenre alkalmazható bouquet garnival megspékelve, vagyis petrezselyemmel, kakukkfűvel vagy tárkonnyal, esetleg babérlevéllel fűszerezve. A leves mindenhol a napi menü része, ugyanúgy, ahogy desszertként a klasszikus puding, a flan caramel.
Bár a kagylóról úgy tartják, csak r betűs hónapokban érdemes enni, mert olyankor a legfrissebb, valójában az éttermek egész évben kínálják. Fésűskagyló, osztriga, feketekagyló. Az utóbbit nagy, gőzölgő tálban szolgálják fel mindenhol. Finoman bontogatva nem a legéhesebbeknek való, de érdemes kipróbálni.
Esti szórakozáshoz elengedhetetlen a Bourse környékének bejárása. A trendi helyek mellett kevésbé kandeláberes és a fehér asztalterítők helyett pozdorjalapos, rusztikus kocsmákat is találhatunk itt. Inkább illik rájuk a brasserie elnevezés, minthogy nem is kávézók, nem is éttermek, de valahol a kettő között. Ahol sorok állnak esténként, oda biztosan megéri betérni. A várakozásban vigasztaló, hogy mivel az éttermek mind nemdohányzók, az éhes tömegek az elköltött vacsora után hamar a bárokba vonulnak vissza. Gyorsan cserélődik tehát a közönség, mégsem gyorséttermi a felhozatal. Estére nehéz ételnek tűnik, de annál népszerűbb a hagymás petrezselymes krumpli és a sült kolbász. Biztos alap a sörözéshez. A St. Géry téren több helyen (Zebra, Mappa Mundo, Roi de Belges) választhatunk rák- vagy sült húsos nyársat salátával és sokféle tésztát, 25 euróból kettesben bőven megvacsorázhatunk.
Az utca másik oldalán, a Bizon bárban egyenesen a Girardin és Catillion sörfőzdékből érkezik a valódi lambic sör. Kóstolhatunk persze
dupla és tripla trappista sört is, mint amilyen a Westmalle vagy a Chimay, de ha nem látogatjuk meg Brüsszel legrégebbi, autentikus Catillion sörfőzdéjét a Gare du Midi közelében, akkor legalább itt próbáljuk ki a természetes módon három évig, tölgyfa hordókban érlelt, pezsgősüvegekbe zárt nedűt, natúr (gueze) és meggy (kriek) ízekben. Aki egy este több korsóra kapacitálható, az biztosan ellátogat a fanatikus Beer Mania elnevezésű intézménybe, ahol közel négyszázféle sör kóstolható. A belgák másik büszkesége a gin, amit a hollandokkal együtt sajátjukként tartanak számon. Az eredetileg a XVII. században kevert gyógyír ma már inkább keresett koktélalap, de az angol ginnél erősebb ízű italt gyümölcsös ízesítésben is megkóstolhatjuk. Ez egyúttal jó indok, hogy betérjünk Brüsszel egyik legnépszerűbb dzsesszbárjába is, melynek neve Archiduc.
Brüsszeli hétvégék délutáni kihaltságát enyhíti a Saint Catherine tér közelében Frederic Blondeel nagyvonalú csokoládézója, ahol olyan saját készítésű pralinékból szemezgethetünk, mint a bazsalikomos vagy a kapros, esetleg a gorgonzolás változat. De akad hagyományos ganache vagy trüffel helyben és elvitelre, ráadásul ghánai és madagaszkári kakaóból főzik a forró csokoládét. Kivételes látványosság egy sarokkal arrébb a Le mer du Nord vasárnaponként átmenetileg bárrá alakuló halpiaca. A zajos-táncos délutáni eszegetésben a pezsgő és a fehérbor is jelentős szerephez jut. Rákhúsos krokettet egy kevés salátával 5 euróért ehetünk, és a Brüsszelre oly jellemző multikulturális társaságot nem érdemes kihagyni.