Litvániában a céklaleves a győző

A lett határ közelében található Rokiskis, melyet sok litván is csak mostanában kezd felfedezni, első írásos említése 1499-ből való. A téglalap alakú főtér két ellentétes végén Litvánia két jellegzetes épített emlékét találjuk: a templomot és a főúri palotát. Mindkettőt a város életében évszázadokon át meghatározó szerepet betöltő család, a Tyzenhauzok építették. Az 1868-1877 között épült templom a Baltikum legszebb neogótikus építménye. Eme gyöngyszemet a vidéki építészetre nem jellemző igényességgel alakították ki: az oltár párizsi, a szószék és az oltár feletti baldachin belgiumi, az ólomüveg ablakok bécsi műhelyben készültek. A tér túlsó végén található palota és az azt körbeölelő ősfás park további látványossággal szolgál. Az 1801-ben elkészült neomanierista épület restaurálása jórészt befejeződött. Így a belső terek végigjárása igazi ínyenc élmény. Az egykori szalonban a ház urainak és hölgyeinek öltözékét bemutató kiállítás van. A szovjet időkben a ruhakölteményeket egy egykori szolgáló dugta el az utókornak. A palota legszebb részei az angolos, középen égbeszökően magas kandallóval ellátott nappali, és az abból nyíló étkezőhelyiség.

A Via Baltica mentén, Litvánia földrajzi középpontjában van a 30 ezer lakosú Kedainiai. Óvárosával, kulturális értékeivel, illetve fesztiváljaival hívogatja a turistákat. A térség leghíresebb családjának, a Radziwilleknek a protestáns ága itt rendezte be hosszú évszázadokon át fészkét. A város főterén található XVII. században épült református templom kriptájában találjuk a hercegi ranggal is rendelkező Radziwillek temetkezési helyét. A főtér és a környező utcák alkotta óváros számos további épülete is magával ragad, melyek közül az egyik legszebb építmény az 1653-ban reneszánsz stílusban emelt elegáns városháza épülete.

A XVI-XVII. században a Radziwillek vallásszabadságot hoztak a környékre, így Európa egyik legfelvilágosultabb helyének számított a település, ahol litvánok mellett lengyelek, zsidók, németek és nem utolsósorban skótok is megtelepedtek. A város főterén találjuk George Andersen skót polgár házát, akit polgármesterré választottak. A város második virágzása a XIX. századra tehető, mely a nagyszámú helybéli zsidó kereskedőknek volt köszönhető. Az egykori zsinagógában ma multikulturális központ működik. A város és a térség nevét öregbíti, hogy a közelben született a vilniusi (akkor Wilno) egyetemen végzett, és később irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett Czeslav Milosz. Nyáron Kedainiai a Baltikum két kedvelt fesztiváleseményével várja az érdeklődőket. Minden év júliusában megrendezésre kerül az Uborka-fesztivál, mely a térségben termelt közkedvelt zöldségféle apropóján az itt lakók kedves ünnepe. Annak leginkább fogyó termékét, az uborkapálinkát is megkóstolhatjuk. Az események csúcspontja az "uborkakirály" megválasztása.

Ezekben a városokban kóstolhatjuk meg a legfinomabb litván ételeket. A kihagyhatatlan menüsor: saltibarsciai (hideg céklaleves), cepelinai, azaz Zeppelin léghajójára emlékeztető, darált hússal töltött krumplis tészta, pirított sonkával vegyített szósszal leöntve. Mindehhez egy felejthetetlen ízű litván csapolt sör, és helyi túrós rétes jár vaníliaszósszal bőven nyakon öntve. Közülük is minden litván és számos külföldi turista kedvelt étele: a hideg céklaleves, mely könnyen elkészíthető.

Hozzávalók: 2 db főtt cékla, megpucolva és vastag csíkokra reszelve; 2 db nyers uborka, vékony csíkokra reszelve; 2 db főtt tojás; 100 g (6 evőkanál) tejföl; 1 liter kefir; 1 csésze forralt víz; 1 csokor friss kapor felaprítva; 1-2 szál újhagyma felkarikázva; ízlés szerint só.

Elkészítési mód: Törjük össze a főtt tojás sárgáját az újhagymával és a sóval. Adjuk hozzá az uborkát, összeaprított tojásfehérjét, tejfölt, kefirt, a céklát és a csésze forralt, de már kihűlt vizet. Keverjük jól össze. Tálalás előtt szórjuk meg kaporral. Külön tányéron forró főtt-sült krumplival tálaljuk. Jó étvágyat hozzá!