Hűsölés a Cameron-felföldön

Az angolok ötlete bevált, azóta is itt, a Cameron-felföldön termesztik a híressé vált maláj teát, amelynek mindenféle ízesítés nélkül is csodás aromája van, és ráadásul olcsó is. Kevéssé törődik azonban az ember az árakkal, amikor először megpillantja a dimbes-dombos vidéken nyújtózó haragoszöld teabokrok foltjait. Lenyűgöző tájképet alkot az emberi akarat és a természet közös munkája. Csak a teaföldek látványáért is érdemes felkapaszkodni a hegység szívében található több mint 1500 méter magas felföldre, de korántsem ez az egyetlen érdekesség.

A teagyárakba is bemehetünk például, ahol a gépek robajlását túlkiabálva próbálják elmagyarázni nekünk a levelek feldolgozásának menetét, ha nem értettük volna, el is olvashatjuk ugyanazt még egyszer.

A hely kiváló a dzsungellel való ismerkedésre is. Kiépített ösvényeken juthatunk el az esőerdei vízesésesekhez és kilátókhoz, gyönyörködhetünk az akár 15 méteresre is nőtt páfrányfában és a többi faóriásban. Mivel a környéket az angolok fedezték fel a civilizáció számára, találhatunk a felföldön kiváló golfpályát is, tőszomszédságában pedig egy tipikus angol gyarmati stílusú villát, amelyben egy-két percig a Brit Birodalomban érezhetjük magunkat. Közel s távol ez az egyetlen ház, amelynek kéménye van, a neve is erre utal: Smokehouse.

Az orchideák gyakran ott nőnek az út szélén, de az orchideaparkban ezerféle színben és formában csodálhatjuk meg a növényvilág e kiterjedt családjának példányait. Malajzia minden érzékünket elkényezteti, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk az ízlelőbimbóinkról sem. A felföldön átvezető út mentén ezerféle étterem sorakozik, nem csalódhatunk, ha egy-kettőt meglátogatunk. A tradicionális maláj, kínai és indiai éttermekben és kifőzdékben az ételeket olyan tálalásban és árakon kóstolhatjuk meg, ahogyan a helyiek teszik. Ne számítsunk mahagóniasztalra, viszont pár száz forintból egy gasztronómiai kalandtúrán is részt vehetünk. Jó mindent jól átsütve kérni, de igazából nincs ok az aggodalomra, jó minőségű, friss ételt kapunk bárhol.

Ha aludtunk egy jó nagyot a hűvösben, lassan visszaindulhatunk, mondjuk, Kuala Lumpur felé, de kalandjainkat még a "hazaúton" is folytathatjuk. A Cameron-felföldet ugyanis két irányból közelíthetjük meg: nyugatról és délről. A modern, nemrég épült nyugati úton is sok a látnivaló, de ha egy kis izgalomra és igazi szerpentinre vágyunk, akkor válasszuk a még az angolok által kiépített nyomvonalat követő déli utat. A kanyarok számolását ötszáznál unja meg az ember, de cserébe láthatunk gyönyörű vízeséseket, és az őslakosok házait is meglátogathatjuk. Az orang aslik, azaz hegyi emberek már beköltöztek az út mellé, hogy eladják portékáikat, de házaik még változatlanul az őskort idézik. A gyerekeket itt lephetjük meg egy igazi fúvócsővel, de csak óvatosan a kipróbálással, mert igazi, vashegyű nyilakat adnak a vadászfegyverhez.

Smaragdzöld dombok, ahol a híres maláj tea terem