Marco Polo kedvenc madara
Halála előtt állítólag ezzel búcsúzott: „Csak a felét mondtam el annak, amit láttam!” A nagy utazó titkait még ma is sokan kutatják, és meglehetősen ellentmondásosan ítélik meg az életét. Már a születése is rejtélyes, hiszen nem pontosan tudni, hogy 1254-ben Velencében, vagy pedig Curzola (Korčula) szigetén látta-e meg a napvilágot.
A dalmát szigeten élők minden esetre saját fiuknak tekintik, a Polo család állítólagos egykori házában múzeumot rendeztek be, és többen is közvetlen leszármazottként emlegetik magukat. Tény, hogy Marco Polo apjának és nagybátyjának kereskedőtelepe volt Korčulán, és az is igaz, hogy a városi múzeumban őriznek egy régi sírkövet Depolo felirattal. A mai korčulai De Polok azt mesélik, hogy családnevük Poloból előbb Dupolora, majd Depolora, mára pedig De Polora változott.
A hiteles történelmi források Marco Polot egy tengeri csata erejéig hozzák csak össze Korčulával, ami történetesen a dalmát sziget előtti térségben zajlott le. Korčuláért Velence több évszázadon keresztül harcolt Genovával. Marco Polo 1298-ban az egyik velencei gálya kapitánya volt, és valójában attól vált világhírűvé, hogy a harcban genovai fogságba esett.
A börtönben lediktálta ugyanis a lovagregény-író pisai Rustichellónak korábbi úti kalandjait. Könyve óriási siker lett, noha akkor még nem találták fel a nyomtatást, több országban is másolták, fordították, olvasták.
Marco Polo arról mesélt benne, hogy a családja főleg a Bizánccal folytatott kereskedelemből tett szert jelentős vagyonra. Ő felcseperedve már Kínát fedezte fel.
Elképesztő kalandokról számolt be, amit olvasói hittek is, meg nem is. A nagy utazónak épp annyi feltétlen híve volt, mit ahányan kinevették olykor valószínűleg valóban túlzó meséit.
Branko Vujanović zágrábi tanár azonban nemrég épp ezek között talált egy újabb lehetséges bizonyítékot arra, hogy Marco Polot mégiscsak szoros kapocs fűzte Korčulához.
Marco Polo sokszor emlegette kedvenc madaraként a sólymot, amit a fény szimbólumának tartott. Útleírásában szerepel, hogy Kínában Sólymok szigetének nevezte el az egyik helyet, ahol járt. Branko Vujanović könyvet írt a felfedezéséről, amit nemrég adtak ki Horvátországban, hogy világra szóló szenzáció lesz-e elméletéből, majd kiderül. Egy biztos, azt Velencétől semmiképpen nem lehet elvenni, hogy a nagy világutazó ott hunyt el aztán 1324-ben.
