Verne Gyula levélben kérdezte meg annak idején Pazin polgármesterétől, vajon igazat írt-e Charles Yriarte Trieszt és Isztria című könyvében a városkáról. Tényleg olyan szép? Guiseppe Cech fotókat küldött neki erre válaszul, egyetlen sort sem írt hozzá, mert úgy gondolta, a látvány úgyis önmagáért beszél.
Útban hazafelé: hűsölés a Plitvicei-tavaknál
A tengerpartra siető átutazók többsége nem is tudja, hogy az Isztria szívében található Pazin a félsziget "fővárosa", azaz közigazgatási központja. Slunjban 300 éves, mesebeli vízimalmok dolgoznak, a Plitvicei-tavakat pedig 200 vízesés köti össze. Pedig mindhárom hely megér egy kis kitérőt, esetleg a nyaralás végén, útban hazafelé.
A hatalmas Fojba-szakadékot és a pazini várat például irodalmi alkotások tették világszerte ismertté. Ötszázötven évvel azelőtt, hogy Verne Gyula a Sándor Mátyás című regénye egyik helyszínének választotta volna ezt a vidéket, Dante járt erre, aki állítólag erről a szakadékról mintázta az Isteni színjáték poklát.
A paziniak Vernét és a várbörtönből a sziklafalon leereszkedve kimenekülő magyarjait inkább a szívükbe zárták. Előbbiről utcát neveztek el, Sándor Mátyás és Báthory István regénybeli szökésének napját, június 26-át, pedig minden évben hatalmas fesztivállal ünneplik meg. A várkastélyban ma múzeum működik.
Verne Gyula köszönetül a képekért, dedikált példányt küldött a könyvéből a pazini polgármesternek. Sándor Mátyás titkos alagútját, amelyen át egészen a Limski-fjordig menekült, pedig máig sokan keresik.
Mesebeli vidékre bukkan az is, aki a Karlovactól 50 kilométerre lévő Slunjnál megáll néhány percre. Régen a Horvátország délebbi részeire tartók biztosan átutaztak rajta és a Sluncica folyócskán. Virágos faházain túl legfontosabb látnivalói a kis vízesésekre épült réges-régi, korhűen felújított, és ma is üzemelő vízimalmok. Van közöttük 300 éves matuzsálem is.
Aki nem vett még itt frissen őrölt kukoricadarát, nem is tudja, milyen az igazi polenta.
A Zágrábból Splitbe tartó autópálya messzire elkerüli Slunjt, van viszont leágazás róla a Plitvicei-tavakhoz. A nemzeti park területe 20 hektáros, észak-déli irányban, füzérszerűen húzódik 16 tó benne, szintkülönbségük 156 méter, és legalább 200 vízesés köti össze őket. Minden évszakban lélegzetelállító látvány.
Tavasszal impozáns vízmenynyiség zúdul le a hegyekben olvadó hóval, nyárra aztán békésen zöldellő vidékké szelídül a táj, ahol a nagy meleg elől is elbújhat az ember. Őszszel nem győzik csodálni a színeket az erre kirándulók, télen pedig titokzatos állóképpé merevednek és fehér csipkefüggönnyé fagynak a vízesések.
Zágrábba még egy kávéra is érdemes beugrani. Horvátország fővárosa a Száva folyó partja és a Medvednica-hegy által közrefogott területen fekszik, óvárosa gyalogosan is bejárható.
A mindig zsúfolt piacról fügefüzéreket vihetünk haza ajándékba, és megkóstolhatjuk Horvátország talán legjobb burekét is. Majd a hajdani iparosnegyed egybefüggő kávézósorára érkezünk meg.
Innen már alig néhány órányi út van csak hátra hazáig. Egy zágrábi kávé mellől - behunyt szemmel - azonban még látszik egy kicsit a tenger.
A tizenhat plitvicei tavat kétszáz vízesés köti össze