Három olyan étel van Horvátországban, ami biztosan nem kap kritikát: a prsut, a pagi sajt, valamint a szarvasgomba. A csevapcsicsát sokan megkóstolják, bár a magyarok inkább csak a fasírt íztelen, balkáni változatának tartják. Akad persze olyan nyaraló is, aki biztosra megy, és pizzát meg fagylaltot fogyaszt.
Parti ebéd: halleves fekete rizottóval
Azt azért a horvátok is elismerik, hogy nem nagyon kerül olyan fogás az asztalukra, amit úgy igazán a magukénak érezhetnének, mint például a spanyolok a paellát, az indiaiak a curryt, az olaszok meg a tésztát. Még a nemzeti édességként számon tartott rozsátáról - dalmát karamellpuding - is hamar kideríthető, hogy az egész mediterráneumban ismerik és készítik.
Ezzel együtt sok finomság bújik meg a horvát étlapokban, amitől felejthetetlen élmény egy gyertyafényes tengerparti vacsora.
Az előételek közül elsősorban a polipsaláta (hobotnica) ajánlható. Sült krumplival tulajdonképpen főételnek is beválik. Érdemes megkóstolni azonban a prsutot, vagyis a szárított dalmát sonkát is, amit különféle sajtokkal és olajbogyóval tálalnak.
A levesek közül általában nem nehéz választani, hiszen az éttermekben alapvetően háromféle létezik. A riblja juha, azaz halleves, hasonlóképpen készül, mint a mi húslevesünk, csak épp tengeri halat főznek bele. A paradicsomleves az olasz vonalat követi, és van még marhahúsleves (goveda juha) is.
A főételek aztán két nagy csoportra oszthatók: tenger gyümölcsei és húsfélék. Az előbbi vonulat egyszerűbb képviselői a rizottók és spagettik, kagylóval, rákkal, valamint tintahallal. Bár a crni rizottó (tintahalas) első látásra riasztóan feketének tűnik, az íze fenséges. Előfordul, hogy nem hoznak hozzá parmezán sajtot - a dalmátok szerint ugyanis szentségtörés besajtozni az ételeket -, ilyenkor kérjünk nyugodtan a pincértől (molim sir), mert azzal talán még jobb. Roston sült halakból kétféle van az étlapon: I. osztályú, illetve II. osztályú. Előbbi kategória kilója 400 kuna körül indul, utóbbi, amelybe a kisebb és kevésbé értékes halfélék sorolódnak be, 200 kuna körül van kilónként. (Iránymutatónak: skarpina - skorpióhal, zubatac - a durbincsok gyűjtőneve, brancin - sügérfélék, gof - nagyobb tonhalféle, igen kiváló húsa van.) Jobb helyeken egyébként előre kihozzák megmutatni a nekünk szánt példányt. A rákokat roston (na zaru) és főve (na buzaru) fogyaszthatjuk. Egy adag (jedna porcija) általában 6 darabból áll, és nem tartozik az olcsóbb ételek közé, kilója 300 kunáról indul. A kagylók közül a dagnje, azaz feketekagyló a biztos választás. Fokhagymás, fehérboros mártásban kiváló. A többi kagyló már elszántság kérdése is: minél drágábbak, annál bonyolultabb ízkört képviselnek. Ha tennénk egy próbát, kérjük meg a pincért, hogy mutassa meg előre a kagylókat, így látvány alapján, előre is szelektálhatunk.
A tintahalakat roston, egyben, szokták tálalni, vagy karikákra vágva, panírozva, és fritőzben kisütve (lignje przenje, avagy dalmátosan: frigane).
A húsételek között biztosan találunk a magyaros ízlésnek megfelelőt és gyerekbarát kivitelt is. A csirke - pileci, a sertés pedig - svinjski. Az utak mentén nyárson forgatott janjetina a sült bárány. Ha pedig csevapcsicsát rendelünk, az elénk tett tányéron háromféle dolgot találunk: vörös színű ajvárt (paprikából és padlizsánból készült krém), fehér dalmát hagymát, és 4-5 cm hosszú grillezett húsrudacskákat. Köretet, azaz sült krumplit sok helyen külön kell kérni hozzá. Az étlapokon szintén szereplő pljeskavica a csevapcsicsa lepényváltozata. (A húsmasszát kilapítva sütik meg a hagymával együtt.)
A vegetáriánusok menedéke a rántott sajt - pohani sir, és a mjesana (vegyes) saláta, ami legtöbbször kétféle káposzta, uborka és paradicsom keveréke. A köreteknél a pomfrit elnevezés rejti a hasábburgonyát. A blitvás krumpli első pillantásra úgy néz ki, mintha tengeri moszatokat dobáltak volna főtt krumplira, ám jó fokhagymásan elkészítve halételek finom kísérője. (A blitva, azaz mángold íze leginkább a spenótra hasonlít.)
Az édességektől általában ne várjunk különlegeset: legtöbb helyen palacsinta és fagylalt a kínálat. Vagy esetleg még "kolacs", ami azonban nem a mi kalácsunk megfelelője, hanem a tortaszeletek, sütemények gyűjtőneve.
Borkalauz
Európa sommelier-i 2004 óta jegyzik Horvátországot, ahol két őshonos szőlőfajta van, az egyik a dalmát mali plavac, amely magas minőségű, drága borokat ad, a másik pedig az isztriai malvázia, amelyről rangos nyugati borszakírók úgy vélekednek, hogy a világon egyedülálló, és olyan elképesztő illattal meg ízzel rendelkezik, hogy még az is lehet, az isztriai szőlő nem hagyományos malváziaváltozat.Sörleltár
A horvát sörpiacon alapvetően három nagy európai cég osztozik, közülük is az InBev van vezető pozícióban. A Beck's és Stella Artois forgalmazója gyártja Zágrábban a legnépszerűbb horvát sört, az Ozujskot. Honlapjukon az állítják, hogy minden második sör, amit megisznak Horvátországban, a zágrábi gyár terméke, és minden másodpercben 10 üveggel fogy el belőle.
Az aranyszínű, határozottan kesernyés ízű Ozujskónak van azonban valami a receptúrájában, amitől néhány órával később nagyon szomjas lesz az ember.
Nagy riválisa, a Karlovacko, a Heineken vállalathoz tartozik. Büszkék rá, hogy ők a legrégebbi horvát sört készítik. Ez talán a magyar turisták által leginkább kedvelt íz, erősségét az egyszerűsége adja, utóíze pedig kimondottan kellemes.
A Carlsberg a legfiatalabb horvát sör gyártója, a világosabb sárga Pan ugyanis 1997 óta létezik. Addig szinte nem is vehető sörszámba, amíg nem kóstoljuk meg sült húsok, vagy például csevapcsicsa mellé.
A horvát sörpiac nagy meglepetése a Daruváron készített Staro Cesko. Aranysárga, lágy, finoman kesernyés utóízzel. Eredeti cseh recept alapján gyártják.
Fél liter csapolt sörért 15-20 kunát kell fizetni az éttermekben, az üzletekben pedig 5 kunába kerül egy üveg. Mindegyik sörből létezik egyébként dobozos és kisüveges változat is, utóbbi azonban csak mennyiségében kevesebb, árában alig.