Három olyan étel van Horvátországban, ami biztosan nem kap kritikát: a prsut, a pagi sajt, valamint a szarvasgomba. A csevapcsicsát sokan megkóstolják, bár a magyarok inkább csak a fasírt íztelen, balkáni változatának tartják. Akad persze olyan nyaraló is, aki biztosra megy, és pizzát meg fagylaltot fogyaszt.
Parti ebéd: halleves fekete rizottóval
Azt azért a horvátok is elismerik, hogy nem nagyon kerül olyan fogás az asztalukra, amit úgy igazán a magukénak érezhetnének, mint például a spanyolok a paellát, az indiaiak a curryt, az olaszok meg a tésztát. Még a nemzeti édességként számon tartott rozsátáról - dalmát karamellpuding - is hamar kideríthető, hogy az egész mediterráneumban ismerik és készítik.
Ezzel együtt sok finomság bújik meg a horvát étlapokban, amitől felejthetetlen élmény egy gyertyafényes tengerparti vacsora.
Az előételek közül elsősorban a polipsaláta (hobotnica) ajánlható. Sült krumplival tulajdonképpen főételnek is beválik. Érdemes megkóstolni azonban a prsutot, vagyis a szárított dalmát sonkát is, amit különféle sajtokkal és olajbogyóval tálalnak.
A levesek közül általában nem nehéz választani, hiszen az éttermekben alapvetően háromféle létezik. A riblja juha, azaz halleves, hasonlóképpen készül, mint a mi húslevesünk, csak épp tengeri halat főznek bele. A paradicsomleves az olasz vonalat követi, és van még marhahúsleves (goveda juha) is.
A főételek aztán két nagy csoportra oszthatók: tenger gyümölcsei és húsfélék. Az előbbi vonulat egyszerűbb képviselői a rizottók és spagettik, kagylóval, rákkal, valamint tintahallal. Bár a crni rizottó (tintahalas) első látásra riasztóan feketének tűnik, az íze fenséges. Előfordul, hogy nem hoznak hozzá parmezán sajtot - a dalmátok szerint ugyanis szentségtörés besajtozni az ételeket -, ilyenkor kérjünk nyugodtan a pincértől (molim sir), mert azzal talán még jobb. Roston sült halakból kétféle van az étlapon: I. osztályú, illetve II. osztályú. Előbbi kategória kilója 400 kuna körül indul, utóbbi, amelybe a kisebb és kevésbé értékes halfélék sorolódnak be, 200 kuna körül van kilónként. (Iránymutatónak: skarpina - skorpióhal, zubatac - a durbincsok gyűjtőneve, brancin - sügérfélék, gof - nagyobb tonhalféle, igen kiváló húsa van.) Jobb helyeken egyébként előre kihozzák megmutatni a nekünk szánt példányt. A rákokat roston (na zaru) és főve (na buzaru) fogyaszthatjuk. Egy adag (jedna porcija) általában 6 darabból áll, és nem tartozik az olcsóbb ételek közé, kilója 300 kunáról indul. A kagylók közül a dagnje, azaz feketekagyló a biztos választás. Fokhagymás, fehérboros mártásban kiváló. A többi kagyló már elszántság kérdése is: minél drágábbak, annál bonyolultabb ízkört képviselnek. Ha tennénk egy próbát, kérjük meg a pincért, hogy mutassa meg előre a kagylókat, így látvány alapján, előre is szelektálhatunk.
A tintahalakat roston, egyben, szokták tálalni, vagy karikákra vágva, panírozva, és fritőzben kisütve (lignje przenje, avagy dalmátosan: frigane).
A húsételek között biztosan találunk a magyaros ízlésnek megfelelőt és gyerekbarát kivitelt is. A csirke - pileci, a sertés pedig - svinjski. Az utak mentén nyárson forgatott janjetina a sült bárány. Ha pedig csevapcsicsát rendelünk, az elénk tett tányéron háromféle dolgot találunk: vörös színű ajvárt (paprikából és padlizsánból készült krém), fehér dalmát hagymát, és 4-5 cm hosszú grillezett húsrudacskákat. Köretet, azaz sült krumplit sok helyen külön kell kérni hozzá. Az étlapokon szintén szereplő pljeskavica a csevapcsicsa lepényváltozata. (A húsmasszát kilapítva sütik meg a hagymával együtt.)
A vegetáriánusok menedéke a rántott sajt - pohani sir, és a mjesana (vegyes) saláta, ami legtöbbször kétféle káposzta, uborka és paradicsom keveréke. A köreteknél a pomfrit elnevezés rejti a hasábburgonyát. A blitvás krumpli első pillantásra úgy néz ki, mintha tengeri moszatokat dobáltak volna főtt krumplira, ám jó fokhagymásan elkészítve halételek finom kísérője. (A blitva, azaz mángold íze leginkább a spenótra hasonlít.)
Az édességektől általában ne várjunk különlegeset: legtöbb helyen palacsinta és fagylalt a kínálat. Vagy esetleg még "kolacs", ami azonban nem a mi kalácsunk megfelelője, hanem a tortaszeletek, sütemények gyűjtőneve.
Borkalauz
Európa sommelier-i 2004 óta jegyzik Horvátországot, ahol két őshonos szőlőfajta van, az egyik a dalmát mali plavac, amely magas minőségű, drága borokat ad, a másik pedig az isztriai malvázia, amelyről rangos nyugati borszakírók úgy vélekednek, hogy a világon egyedülálló, és olyan elképesztő illattal meg ízzel rendelkezik, hogy még az is lehet, az isztriai szőlő nem hagyományos malváziaváltozat.Dalmácia leghíresebb bora a Dingac, amely a Peljesac-félsziget meredek lejtőin termesztett szőlőből készül. A legismertebb horvát borásznak pedig Mike Grgic számít, aki Kaliforniából tért haza Horvátországba, a kilencvenes évek közepén. Az ő plavac borát mindenki kifogástalannak minősíti, különösen az 1999-es évjáratot.
A postup elnevezésű borokat sokan lesajnálják, illetve a Dingac kevésbé értékes változatának tartják. Pedig igen jó postupokat is lehet kóstolni. Ráadásul ezek a borok a megfizethető kategóriába tartoznak, 150 kuna - ötezer forint - körüli összegért. Aki élelmiszerboltban venne bort, nagyot csalódhat, 100 kuna alatt sokszor csak büntető minőséget kínálnak. Az iható kategóriához éttermekben, vinotékákban, borpincékben lehet hozzájutni. Egy valamirevaló Dingac palackjáért azonban 500 kunát is elkérnek.
Sörleltár
A horvát sörpiacon alapvetően három nagy európai cég osztozik, közülük is az InBev van vezető pozícióban. A Beck's és Stella Artois forgalmazója gyártja Zágrábban a legnépszerűbb horvát sört, az Ozujskot. Honlapjukon az állítják, hogy minden második sör, amit megisznak Horvátországban, a zágrábi gyár terméke, és minden másodpercben 10 üveggel fogy el belőle.
Az aranyszínű, határozottan kesernyés ízű Ozujskónak van azonban valami a receptúrájában, amitől néhány órával később nagyon szomjas lesz az ember.
Nagy riválisa, a Karlovacko, a Heineken vállalathoz tartozik. Büszkék rá, hogy ők a legrégebbi horvát sört készítik. Ez talán a magyar turisták által leginkább kedvelt íz, erősségét az egyszerűsége adja, utóíze pedig kimondottan kellemes.
A Carlsberg a legfiatalabb horvát sör gyártója, a világosabb sárga Pan ugyanis 1997 óta létezik. Addig szinte nem is vehető sörszámba, amíg nem kóstoljuk meg sült húsok, vagy például csevapcsicsa mellé.
A horvát sörpiac nagy meglepetése a Daruváron készített Staro Cesko. Aranysárga, lágy, finoman kesernyés utóízzel. Eredeti cseh recept alapján gyártják.
Fél liter csapolt sörért 15-20 kunát kell fizetni az éttermekben, az üzletekben pedig 5 kunába kerül egy üveg. Mindegyik sörből létezik egyébként dobozos és kisüveges változat is, utóbbi azonban csak mennyiségében kevesebb, árában alig.
A tenger gyümölcseiből biztosan nagy a kínálat