Húsz év szünet után visszatérnek az Al-Dunára a turisták által egykor igen kedvelt szárnyashajók. A Vaskaput Belgrádból elindulva látni akarók nagy része a nyolcvanas években a Sirály nevű, szovjet gyártmányú szárnyashajókat választotta. Gyorsabbak voltak, mint a, kanyargós úton haladó autóbuszok és személygépkocsik, a vízen pedig sokkal többet lát az Al-Duna kincseiből, mint az autózó.
Visszatérnek az Al-Dunára a szárnyashajók
Május 3-án folytatódik a szárnyashajózás - minden hétvégén, kétnapos túra formájában. Belgrádból indul a hajó, s az utasok 14 kilométerre, Vinca faluban már újkőkori települések maradványait láthatják. Következik a szendrői vár, Európa egyik legimpozánsabb vízparti erődje, Brankovics György szerb fejedelem építtetett a XV. század első felében.
Aztán jókora ugrás vissza az időben, s Kosztolácnál meg lehet tekinteni Viminaciumnak, Moesia Superior római tartomány székvárosának - a hunok rombolták le 441-ben - maradványait. Lejjebb tőle Ráma XII. századi romos vára már a magyar-bizánci háborúságok korát idézi. Veliko Gradisténél a turisták buszra szállnak, hogy ellátogassanak az érintetlen környezetben 13 kilométer hosszan elnyúló Ezüst-tóhoz.
Galambócnál az utazók kapkodhatják a fejüket, mert annyi a látnivaló. A Vaskapu, a több tíz kilométeres szűk folyószakasz bejáratánál ugyanis a Duna hét kilométeresre tágul, s annyira lelassul, hogy inkább tűnik tónak, mint folyónak. Rengeteg vízimadár úszkál rajta, a parton pedig ott magaslik Galambóc XIV. századi - gépkocsiból sokkal kevésbé látható - vára. Ezután már csak az egészen különleges - Lepenski Vir-i - újkőkori település, az egykor ott élők halszemű és halszájú bálványainak megtekintése, a két lélegzetelállító, függőleges sziklafalak határolta Vaskapu-szoros, a rajta keresztül utat vágató, a Dunán kora csodájaként kőhidat építtető Traianus római császár szintén csak a vízről látható táblája vár a kirándulókra. Hajójuk a Vaskapu-erőmű előtti Tekijéig viszi őket.