Komoly olvasmánnyá változnak július elsejétől a horvát étlapok. Az asztalra kerülő húsok, halak, zöldségek származási helyét is fel kell majd tüntetni bennük, illetve minden olyan főzésnél használt anyagot, amely netán allergiát okozhat.
Fény derül a ćevapčići pontos összetételére
Aki három hónap múlva betér egy horvát étterembe, tisztában lesz azzal, hogy mondjuk Šibenik mellett tenyésztett kagylókat, Vis közelében fogott halakat, és Rovinj mellől származó rákokat választhat az étlapról. A ćevapčići pontos összetételére is fény derül ezentúl, azaz, hogy például magyar sertéshúst, horvát birkát, és olasz marhát használtak fel hozzá.
Új törvény szabályozza ugyanis Horvátországban az élelmiszerek forgalomba hozatali módját, amely szerint a fogyasztónak jogában áll megismeri minden alapanyag eredetét, minden adalékanyag, valamint összetevő létét.
Mindezt állítólag szigorúan ellenőrzik is majd, azaz a mélyhűtőből előkapott zacskós alaszkai rákot vagy norvég tintahalat mostantól nem lehet friss fogásként eladni.
A horvát vendéglősök három hónapot kaptak a változtatásokra - vagyis az étlapok átírására -, az élelmiszerboltok pedig egy évet.
Az uniós normákra átállással indokolt új rendelkezést nem fogadta kirobbanó öröm, a nagyobb élelmiszergyártók - mint például a Podravka - szerint képtelenség 12 hónap alatt bevezeti ilyen részletes tájékoztatást.
Az étteremtulajdonosok pedig számos praktikus kérdéssel ostromolják a hivatalokat: hova sorolható az argetin hús horvát gabona felhasználásával készült panírban? A vegyes salátánál tényleg oda kell-e írni külön, hogy horvát uborkát, magyar paprikát, bosnyák káposztát, szerb paradicsomot vágtak össze egy tálba?
És mi lesz a dán sertésből készített szárított sonkával, az most vajon dalmát pršutnak számít? (Hírösszefoglaló)