A Ngorongoro-kráter "foglyai"
Márpedig ott vannak; zebrák, gnúk, különféle antilopok legelik iszonyatos tömegben a sárgálló füvet, és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Ekkora állatseregletet, ilyen sűrűségben sehol másutt nem láthatunk a földön, ám ehhez le kell ereszkednünk a kráteraljzatra.
A Ngorongoro egy 2-3 millió éve még létezett hatalmas (5000 méteres magasságúra becsült) vulkán maradványa, melyhez hasonlóakból még akad néhány a tágabb környéken. Kelet-Afrika vulkánjai azonban, lávájuk összetétele miatt, igen robbanékony természetűek. A Ngorongoro a régmúltban többször is produkált nagy robbanásokkal járó kitöréseket. Ezek során a kitörési anyag szétszóródott a környező felföldön, majd a kráter, lávautánpótlását elveszítve, magába roskadt, aljzata megsüllyedt. Így keletkezett a kaldera, melynek legnagyobb ármérője a 20 km-t is eléri. Jelenleg ez Földünk legnagyobb, még ép peremű vulkáni üstje. Észak-Tanzánia legnagyobb városától, a hajdani és mai szafarik és hegymászó túrák kiinduló állomásától, Arushától 180 km-re nyugatra fekszik. A kráterperem kereken 1800 méteres tengerszint feletti magasságba emelkedik, ahol a külső oldalakon a köderdő az úr, melyet a nedvességet megtartó mohák tömegébe burkolózó fák alkotnak. Innen már csak terepjáróval - és kísérővel - ereszkedhetünk alá, lévén védett terület, és az UNESCO Világörökség része.
A részletek pillantok alatt kibontakoznak. Egy kis erdőfolt elefántokat rejt; csupán mutatóba akad belőlük néhány. Az elefántok családban élnek, a kráterben nem állandó lakosok, csak néhány hím jár le legelni. Húsznál is levesebb a keskenyszájú (fekete) orrszarvú, hasonlóképp a sekély tavacskákban hűsölő vízilovak száma is csekély. Kelet-Afrika jellegzetes nagyvadjai közül egyedül zsiráf nem él a kráterben, mert fő táplálékából, az akáciából jóval kevesebb van, mint a közeli, hatalmas Serengeti-síkságon. A kráter a fűevők, a gnúk és a zebrák világa; együttes számuk eléri a húszezret, melyhez még 4-5 ezer különféle gazella társul.
Az állatvilág iránt kevésbé érdeklődő látogatók sem kerülhetnek ki e megkapó látvány hatása alól: a füves kráteraljzat egyes részein óriási csordákban legelnek. Szokás mondani, hogy az itt élő állatok a Ngorongoro foglyai, ez azonban nem igaz. Vannak betelepülők (pl. az utóbbi évtizedekben elég sok kafferbivaly érkezett), vannak távozók és átmeneti lakosok is. A kráter valójában ideális környezetet, táplálkozó- és szaporodóhelyet kínál Kelet-Afrika legtöbb vadállatának.
Ahol ennyi préda van, természetesen nem hiányozhatnak a ragadozók sem. Leopárd vagy gepárd csak a kráter külső peremein él, oroszlánból viszont 50-60 is akad. A hatvanas években egy betegség támadta meg a helyi populációt, mely után ugyan feljavult az állomány, de az erős beltenyészet miatt sokkal érzékenyebbek a betegségekre, mint a Serengetiben élők. A kráter egy részét egy, a száraz évszakban kiszáradó tó, a Magadi uralja. Ha sekély medrében van víz (mely a vulkáni portól lúgos vizű, úgynevezett szódató), flamingók legelészik a benne levő algákat, az édes vizű tavakban vízilovak élnek, más állatok pedig itt olthatják szomjukat. Egyik ilyen forrás mellett alakítottak ki piknikhelyet a leérkező turistáknak. Ez az egyetlen hely, ahol ki szabad szállni a terepjárókból, ámbár ebédidőben, eleséggel a kezünkben nem ajánlatos. Nem az oroszlánoktól kell tartani, azok már úgy megszokták az ember jelenlétét, hogy előszeretettel hűsölnek a dzsipek árnyékában. A fő ellenségek a kányák, melyek azonnal lecsapnak, és nem egyszer okoznak súlyos sérüléseket a látogatók arcán, kezén.
Emberek már évtizedek óta nem élnek a kráterben. A természetvédelmi hatóságok csupán az állattenyésztő maszájoknak engedik meg, hogy napközben lenn legeltessék marháikat.
