A halak helyett Európát választotta Horvátország
Mától újra kifuthatnak kikötőkből a szlovén halászhajók, és szabadon kivethetik a hálóikat az olaszok is, a horvát sabor csütörtökön hajnalban visszavonta ugyanis az Adria 25 ezer négyzetkilométerére kiterjesztett védett ökológiai és halászai zónáját (ZERP).
Kis híján ráment erre ugyan a három hónappal ezelőtt nagy nehezen összehozott kormánykoalíció, mert a hat mandátummal rendelkező Parasztpárt csökönyösen ragaszkodott a ZERP-hez, és kijelentette: nem szegi meg a választóknak tett ígéretét, nemmel fog szavazni a kormány előterjesztésére, emiatt a három minisztere is lemond.
Ivo Sanader kormányfő szokatlanul éles hangú beszédében arra figyelmeztette szerdán a képviselőket, ha Horvátország el akar szakadni a Balkántól, akkor nincs más választása, mint „európai” döntéseket hozni, különben olyan helyzetbe kerül, mint bizonyos szomszédai.
Az mindenki számára egyértelmű volt, hogy ezzel a szerbekre célzott.
A még mindig 2009-es csatlakozási álmokat dédelgető horvátokat igen szíven ütötte, amikor a minap svéd uniós küldöttek Belgrádban arról beszéltek, hogy Szerbia Horvátországgal együtt 2015 táján lehetne mondjuk tagja az uniónak. Ezért most megpróbálnak fénysebességre kapcsolni, és komolyan vették Olli Rehn uniós bővítési biztos két héttel ezelőtti utolsó figyelmeztetését, miszerint nem illik úgy megoldani az elavult felszereléssel rendelkező horvát halászok megélhetési problémáit, hogy a két másik konkurens ország halászait kitiltják a tengerről.
Sanader csütörtökön minden esetre már azzal a hírrel érkezhetett meg Brüsszelbe, hogy a sabor hajnalig tartó tanácskozás után 77, zömében kormánypárti szavazattal - a Parasztpárt a végső megegyezés szerint nemmel voksolt, de maradt a koalícióban - és ellenzéki tartózkodással ideiglenesen, azaz belépéséig az unióba, felfüggesztette a ZERP zónát.
A várt jutalom nem maradt el. Jose Manuel Barroso - az Európai Bizottság elnöke - kimondta végre azt, amire Horvátország 2000 óta vár: a jövő év őszéig befejezhetik a csatlakozási tárgyalásokat, és 2010-ben akár tagországgá is várhatnak. Az unión legalább is nem fog múlni.
A horvát oldalról nézve viszont már sokkal bonyolultabb a helyzet. Másfél év alatt kellene ugyanis megoldani mindazt, amit több mint egy évtized alatt nem sikerült: az igazságszolgáltatás reformját, a közigazgatás teljes átalakítását, a mindent átszövő korrupció felszámolását, a valós piaci viszonyoknak megfelelő gazdasági helyzet kialakítását, ide értve például a privatizáció felgyorsítását, és a jugoszláv időkből megörökölt presztízs nagyüzemek - például öt hajógyár - felszámolását, de legalább is mértéktelen állami támogatásának beszüntetését.
És akkor még nem beszéltünk emberi jogokról, háborús bűnökkel való szembenézésről, a szomszédos államokkal kialakult feszült helyzetről - Szlovéniával területi vitáik is vannak és elszámolási is, Szerbiával komoly vagyonelszámolási, Montenegróval pedig területi -, meg a horvát társadalom tűrőképességéről, elvárásairól.
Utóbbi lehet a siker kulcsa. Sanader kisiklott ugyan a brüsszeli diplomaták kérdése elől: No és mire véljük, hogy a horvát parlamenten csak hajszál híján ment át a ZERP felfüggesztése? Belpolitikai játszmák ezek, a kormányt támadta tartózkodásával az ellenzék, de hiszen tudják hogy van ez a demokráciákban - válaszolta mosolyogva a horvát miniszterelnök.
Több ezer halász vett fel komoly hitelt a hajója felújítására, mert - a jogilag ugyan megkérdőjelezhető - védett tengeri övezet biztosította monopóliumtól végre megélhetést remélt. (Az őszi választási kampányban legalább is ezzel hitegették őket.)
Nem biztos, hogy Európa nyugati feléről az is látszik, milyen értetlenséget és felháborodást váltott ki a horvát kormány tétova kísérlete, amivel megpróbálta beszüntetni például az állami olajtársaság (INA) támogatását, azaz az üzemanyagárak mesterségesen alacsony szinten tartását.
Nem biztos, hogy elhihető onnan, milyen erő mozdulna meg, ha valóban halálra ítélnék például a hajógyárakat, amelyek több tízezer embernek adnak munkát. És akkor még nem említettük például azokat az unióra felkészülő, tervezett törvényjavaslatokat, miszerint földet, gyárat külföldi tulajdonába nem adunk.
Most minden esetre már egyértelműen a horvátok térfelén a labda, az unió kijelentette, hogy kész a befogadásra, és nagyon gyorsan képes értékelni a felmutatott eredményeket.Innen akár még győzni is lehet.