Nem csupán hotel, inkább a kényelem és konyhaművészet temploma - ezt tartja magáról Horvátország legjobb szállodája, amely előkelő helyen szerepel a világranglistákon is. A szecessziós zágrábi Esplanade 83 éves. Megkóstoltuk a 100 kunás napi menüjét.
Krumplipüré ezüst villával - ötcsillagos napi menü
A pincér mosolyogva nyitja az ajtót, és egy sarokasztalhoz kormányoz. A franciás stílusú, nyáron nagy terasszal működő „bisztró” üvegfalalakkal védett. Kilátni persze legfeljebb a zágrábi nyüzsgésre lehet.
Kétféle étlap kerül elém, egyrészt a szállodai, másrészt egy kimondottan egészséges ételeket ajánló, kísérleti. Ahogy nézem, a zöldségek, gyümölcsök, mártások és fehér húsok - csirke, pulyka, hal, rák - dominálnak mindkettőben. Marc Fontenelle belga séf vezeti évek óta az Esplanade konyháját, aki szinte már az egész világon dolgozott, és titkos, ősi receptjei vannak Marokkóból, Kamerunból, a Seychelle-szigetekről, no meg még ki tudja, honnan is.
A lime-os zöld rizottó majdnem elcsábít, ám végül mégis a 100 kunás (3600 forintos) napi menü mellett döntök, nem csupán pénztárca kímélésként - a főételek többsége egyébként 70-120 kuna között van -, elsősorban kíváncsiságból, vajon Horvátország legjobb szállodájában mit lehet enni ennyiből.
A pincér, aki tökéletes kiejtéssel beszél angolul, ezüst szervizzel terít, de ezüst a cukortartó és kenyeres kosár is, utóbbiba maga szeleteli, frissen, a kétféle, barna illetve kukoricás kenyeret.
A várakozásra szánt előétel - amit nem számolnak fel külön, mint oly sok egyéb helyen - fűszeres vajkrém, a profi, ámbár semmi különös kategóriából. És nyers zöldségek - sárgarépa, koktél paradicsom, karfiol, kaliforniai paprika, zeller, retek -, valamint egy hibátlan, majonéz alapú mártás.
Amíg ezeket elfogyasztom, van időm körbenézni az 1925 tavaszán megnyitott szálloda kívülállóknak is hozzáférhető - mondhatnám úgy is, megfizethető - helyén.
A zágrábi főpályaudvar közvetlen szomszédságában lévő ötcsillagos Esplanadét a Párizs-Isztambul vonalon közlekedő Orient Express utasainaképítették fel, alig 26 hónap alatt. A krónikák szerint német volt az első vendége, ráadásul Glücknek hívták, ami ugye szerencsét jelent, így ezt jó ómennek tartották.
1941-ben aztán német katonák lakták be, a Gestapo és Wermacht zágrábi főhadiszállása lett.
A háború után felújították, innentől kezdve tényleg megállíthatatlan a sztár áradat: Anita Ekbergtől Laurence Olivieren, Vivien Leighen, Arthur Milleren, Tina Turneren, Michael Yorkon, és Marton Éva magyar operaénekesnőn át egészen Pierce Brosnanig.
De itt lakott többek között Hruscsov, Brezsnyev, II. Erzsébet, Nixon, meg Aldo Moro is - a vendégkönyv felbecsülhetetlen értékű, és még hosszabb azon celebek névsora, akik inkognitóban szálltak meg az Esplanadéban.
Közben érkezik a napi leves, paradicsom, nem túl édes, viszont kiválóan fűszerezett, enyhén csípős ízzel. Egyetlen hibája, hogy a kehely formájú tál mélyebbnek bizonyul, mint az étvágyam bírná, így a végén már csak becsületből kanalazok.
A főétel roston sült pulyka steak, és krumplipüré, utóbbi nem állja csak ki a próbát. Persze ez egy kényes műfaj, számos fogása van, és bevallom, magam sem vagyok nagy mestere. Az esplanadés krumplipüré erénye, hogy nem porból van, viszont kicsit vizenyős, ami lehet az alapanyagok hibája, no meg az is, hogy reggel megcsinálták, aztán jól van.
Elmerengek kicsit azon, mi történne, ha visszaküldeném. Az Európában 34. legjobb hotelként jegyzett Eplanade ugyanis büszke arra, hogy mindenkinek egyéni bánásmódot nyújt. Van olyan indiai törzsvendége, aki a számmisztika megszállottja, így mindig olyan szobát kér, ahol a számjegyek összege 10. De elviselik azt a szaúd-arábiai üzletembert is, aki iránytűvel választ szobát, mert ragaszkodik hozzá, hogy pont kelet felé mutasson.
A szállodában generációk dolgoznak, Ivica Krizmanić főportás például előbb csomagokat hordott, ma már a recepciót vezeti, és az apja ugyanezt a karriert járta be.
Viszont feldíszített fenyőfával és ajándékokkal együtt megoldották, amikor egy csoport júliusban akart karácsonyozni.
A tavaszi, őszi, téli időszak a szállodáé inkább, nyáron kevésbé rohamozzák meg a turisták, hiszen akkor a tengerre megy mindenki. A kilencvenes évek elején haditudósítók lakták be, aztán megint felújították.
Ma labdarúgó válogatottak, és Zágrábban fellépő rock sztárok valamint uniós politikusok kedvelt lakóhelye, illetve újságírók interjú helyszíne.
Tőlem kétasztalnyira például Davor Butkovics ült - ha jól füleltem, valamiféle üzleti ebéden -, aki nemrég távozott a Jutarnji List napilaptól az eddigi legnagyobb horvát sajtóbotrány miatt: hamis interjút készített a miniszterelnökkel.
A menü süteménye ezzel együtt lenyűgöző, lágy piskóta, nem túl édes krémmel és hibátlan fekete csokoládés tetővel. A kávéig szemrevételezem a mosdót is, ami a bisztrón túl, a szálloda főportája mellett található. Természetesen tágas, tiszta, egyetlen kifogásom a túl sok, ijesztően sötét márvány, ami a hotel egész belsejét agyonnyomja kissé.
A kapucsínó viszont mintapéldány. A pincérek pedig tudják azt, ami a vendéglátás legfontosabb szabálya: bizalmaskodás nélkül mindig annyit beszélnek, és épp akkor vannak jelen, amennyi kellemes, és szükséges.
A 100 kunás menüm - előételek, leves, főfogás, és sütemény - mellé ittam két kis, két decis ásványvizet - darabja 12 kuna -, és egy kapucsínót 18 kunáért, így a számlám 142 kunát mutat, azaz kicsivel több, mint ötezer forintot.
És a pincér kifelé menet is nyitja az ajtót.
H, mint Hotel...