Öt háború törte darabokra az egykori Jugoszláviát, ezek során több mint 300 ezer ember halt meg, sok százezer pedig elmenekült az otthonából. A volt tagállamok helyzete annyira különbözik, hogy nehéz elhinni, valaha ugyanannak az országnak a részei voltak. Összeszedtük mi lett mára Tito álmából.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hivatalosan 1992. április 28-án szűnt meg. Öt háború tört ki emiatt: 1991 nyarán Szlovéniában egy hétig tartott, 1990 és1995 között Horvátországban 5 évig, 1992-1996-ig Bosznia és Hercegovinában 4 évig.
Koszovóban 1999-ben - a NATO 78 napon át bombázta Jugoszláviát-, 2001-ben pedig Macedóniában (3 hónapig) voltak harcok, zavargások.
Ma az egykori tagállamok közül csak Szlovénia és Horvátország éri el az 1990-es GDP szintjét.
Szlovénia:
Ma NATO tag, uniós tagállam, euróval fizet, a schengeni zónán belül van, egyszóval a nyugati demokráciákhoz sorolja magát. A bűnözés alacsony szintű, a munkanélküliség 6,3 százalékos. Az életszínvonalat tekintve pedig a világ országainak listáján a 27. helyet foglalja el, közvetlenül Dél- Korea mögött.
Horvátország:
A 4,5 millió lakosú állam fejlődését évekkel vetette vissza a délszláv háború. Ma is küzd még a múlttal. A horvátok nehezen emésztik meg például, hogy a saját területeik visszafoglalására indított 1995-ös Vihar hadművelet során történtek miatt Európa háborús bűnösnek kiáltotta ki több - általuk felszabadító hősként tisztelt - tábornokukat.
Szerbia:
A 9,4 millió lakosú ország egy ideig Jugoszlávia folytatásának, illetve utódának hitte magát. A válás pillanataiban sokan azt sem zárták ki, hogy a politikai, és társadalmi fejlődés útjára lép, ám az új „vezér” Slobodan Milošević, inkább hitt a fegyveres erőben, és a nacionalizmusban.
1990-től véres háborúkban és diplomáciai úton is, folyamatosan veszíti el a területeit. 1993-ben a világ legnagyobb (20 ezer százalékos) inflációját produkálta, ekkor adták ki például az 500 milliárd dináros bankjegyet.Az elmúlt 17 évben többször is karnyújtásnyira volt egy demokratikus reformtól, sajnos mindig közbejött valami. Európa felé tekintő miniszterelnökét, Zoran Đinđićet például 2003-ban meggyilkolták.
Szerbiában 25 százalékos a munkanélküliség, és az egyik legjobban szervezett maffiával dicsekedhet Európában. Állampolgárai csak vízummal léphetnek be a schengeni területekre. Utolsó „csatolt része” Koszovó, amelynek függetlenedése vízválasztó az egykor igen nagy hatalmú ex-jugoszláv tagállam jövőjét illetően. Ragaszkodás a múlthoz, elvekhez, gyökerekhez, vagy Európából támogatott béke, jólét, fejlődés? - ez most a kérdés.
Bosznia Hercegovina:
Négymillió ember lakta, térképen előre berajzolt, mesterségesen létrehozott, etnikai alapokon működő ország. Nehezen vívta ki a függetlenségét, sok véráldozat árán. A II. világháború után a legnagyobb európai népirtás zajlott itt le.
A négyéves polgárháború végeredménye aztán három nemzet töredező szövetsége lett. Hivatalosan két nagy része van: a Szerb Köztársaság és a Bosznia-Hercegovina Föderáció.
A munkanélküliség 35 százalékos, az infláció10 százalékos, az életszínvonalat tekintve pedig Mauritius mögé, a 66. helyre sorolja a világ.
Koszovó:
Lakossága 2,5 millió. Autonómiáját Jugoszlávia szétesése után a szerbek elvették, 1999 óta pedig Szerbia tartományaként, valójában azonban az ENSZ felügyelete alatt működik. Az elmúlt másfél évtizede elnyomásról, örökös harcról, nemzetiségi megkülönböztetésről, terrorról szólt.
Az átlagbér 200 euró körül van. A lakosság 45 százaléka egy dollárból él naponta. A negyedik legkorruptabb állam a földön. A munkanélküliség 40 százalékos. Évente 300 millió dollár értékben exportál, és 3 milliárd dollárért importál. A koszovói albán maffiának világhíre van, elsősorban a drogcsempészet miatt.
Két éve folyamatosan az elszakadást, önállósodást tervezi, amitől most már talán csak pillanatokra van…
Montenegró:
Az Európai Unió népszavazáshoz kötötte a függetlenség elismerését, az elvárt küszöb pedig 55 százalékos többség volt. 2006-ban hajszállal efölött voksolt a lakosság az önálló létre.
Szerbia beletörődése Montenegró elszakadásába Oroszországnak köszönhető. A legnagyobb befektetők ugyanis oroszok a térségben.
Crna Gora politikai és gazdasági tekintetben klasszikus „off shore” állam, ahol igen nagy a korrupció. Az ingatlanárak 400 százalékot ugrottak az utóbbi években, a tengerparti turizmus fellendülőben, viszont 20 százalékos a munkanélküliség.
Macedónia:
A 2,1 millió lakosú állam volt Jugoszlávia legdélebbi határa. 1991 szeptemberében vált függetlenné. Első körben kimaradt a háborúból, helyette etnikai, szociális, és gazdasági problémákkal küzdött. Görögország kifogásolta, hogy az egyik tartománya nevét vette fel, így az ENSZ 1993-ban csak a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezést hagyta jóvá - máig így hívják. Az 1999-es koszovói konfliktus idején 400 ezer albán menekültet fogadott be. 2001-ben zajlott le a saját polgárháborúja, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillaakcióit végül a NATO verte le.
Macedónia szeretne uniós tagállam lenni, 2004-ben benyújtotta a csatlakozási kérelmét is, ám 2015-nél előbb biztosan nem lesz esélye rá. A NATO tagság sokkal közelibb, még az is lehet, hogy már az idén beveszi a katonai tömb.
Az egyik legszegényebb állam a földön, az életszínvonalat tekintve a 69. helyen van a világban, még Albánia is megelőzi. A munkanélküliség 35 százalékos, a lakosság jóformán csak mezőgazdaságból él.
