Az igluban alvás bátor nomádok műfaja

Krvavec a ljubljanai repülőtérhez talán legközelebbi síközpont Szlovéniában. 1450-1970 méter magasan fekszik, a téli szezon pedig általában 150 napig tart itt. A pályák hossza 33 kilométer, ebből öt a profiké, 18 kilométeren pedig a haladók suhanhatnak. Tíz marad tehát az abszolút kezdőknek a tavalyi év legjobb szlovén síterepén.

Itt egyébként nyáron sem áll meg az élet. A felvonók ugyanúgy működnek, mint most, csak akkor a kirándulók, siklóernyőzők, és hegyi kerékpározók veszik birtokukba a vidéket, amelyet a gyógynövények birodalmának is neveznek.

Télen a jéghotel az egyik legfőbb látványossága. A 1-1,5 méter vastag falú eszkimóházban szalon, és külön hálótermek állnak a vendégek rendelkezésére, sőt még nászutas lakosztálya is van. A hóban alváshoz hálózsákokat adnak, és gyorstalpaló tanfolyamon oktatják, hogyan dugja el a fagy elől az ember az egyetlen kilógó testrészét, az arcát.

A jéghotel falait mindennap ellenőrzik, hogy tartja-e stabilitását. Vécé, zuhanyozó nincs, azaz a közeli panzióban vehető igénybe. Az igluban alvás persze amúgy is a bátor nomádok, meg a csapatépítő tréningre vezényeltek műfaja - meséli Matej Vörös, aki maga építette barátaival a kraveci iglut - a nevéből kitalálhatóan pedig - magyar származású az édesapja révén.          

Az szlovén eszkimólét amúgy is meglehetősen multikulturálisra sikeredik, hiszen a hóasztalra feltálalt vacsora általában sajt fondue. Utána pedig tánc a hószalonban, illetve zseblámpás hóséta dukál, hogy a vendégek kellően kifáradjanak, és ne kelljen álmatlanul forgolódniuk a hidegben. A termekben jó esetben 0 Celsius-fok körüli ugyanis a hőmérséklet.

Van azért annyi Bob Marley zene forralt borral, ami kibírhatóvá teszi a jégkunyhónyi hideget.

A hóasztalra feltálalt vacsora