Reneszánsz lakomák Sióagárdon, de bárhol

Néprajza, népviselete egyedülálló, s tegyük hozzá, hogy a gazdag és színpompás viseletet ma is magukra öltik az ott élők. A községhez tartozó dombon épült Leányvár az ország egyik legnagyobb muzeális értékű pincefaluja. A százévesnél öregebb vendégváró tanyák, présházak, a szépen művelt szőlőskertek remek kirándulóhelynek bizonyulnak. Különleges látványosság az ugyancsak leányvári hímzésmúzeum, ami Vargáné Kovács Veronika páratlan magángyűjteménye. S ugyancsak a Varga családé a Margit pince, ahol - de az országban bárhol megrendezik - az idén reneszánsz lakomákkal várják a társaságokat.

Bizonyára már a fenti sorok olvasásakor eltűnődött a kedves olvasó, vajon elegendő-e csupán egy napot szánni a hangulatos és csábító Sióagárdnak? Máris adom a tippet: a Szekszárd határában levő felújított, átépített Sió Motel remek szállás csoportoknak és családoknak egyaránt.

Faddi Varga János királyi főszakács, felesége, Vargáné Kovács Veronika királyi főkukta és fiuk, II. Varga János királyi szakácsmester. Ők a lakomák művészi készítői, a fő főzők, azaz az ételkomponisták, ám a - már hat garnitúra reneszánsz öltözéket kinőtt - unokák, a 15 esztendős Anna és a 14 éves Barnabás is kiveszi a részét az ételek előkészítéséből és a felszolgálásból.

Máskor is, de a reneszánsz év kulturális programjaihoz kapcsolódva reneszánsz lakomákat készít a Faddi Varga család, amit korhű viseletben szolgálnak föl az elmaradhatatlan gyümölcskapuval dekorált királyi látványasztalnál. Az ételeket bekonferálják, s a hozzájuk illő borral kínálják. A ceremóniához számos más mellett a rózsavizes tál körbehordása is dukál. Abban öblítik le ujjaikat a vendégek. A háromgenerációs királyi szakács család az állófogadást rendelőknek 16 fogásos reneszánsz ételsort készít, ám - például a Margit pincében - a felszolgálós, asztal körül ülős étkezések öt fogásból állnak, s húsz vendég részére készülnek. Nem számítva a bekínált ágyaspálinkák sorát, vagy a remek és illő borokat.

De nézzük az étlapot! Rendelhető Mátyás király ebédje vagy Beatrix vacsorája, de leányvári, lovagi, illetve főúri lakoma is. (Egyébként Mátyás király és Beatrix menyegzőjén 1476-ban 24-féle ételt szolgáltak föl.) Először érkeznek az "étkek, amelyek elöl járnak", azaz az előételek. Ilyenek: a királypástétom tésztában sütve, ómakásával, vagy az ökörnyelv mondolatormával, illetve a harcsa éles lével, de említhetjük a halsalátát gyümölcsbe bélelve, vagy a halpástétomot borított tésztában. Ezután a levest tálalják, mint például a tárkonyos üstönyt cipóban. Azért üstöny, mert üstben főzik. Ez a bizonyos leves a mai gulyás őse lehetett, sok hússal, zöldséggel és fűszerekkel, ám akkor még pirospaprika nélkül készült.

A főételek közül is csak "ízelítőül" választunk: a háromféle húsból sodrott hús, leizzasztott köleskásával, vagy a tyúkfi harang alatt töltött sült almával, de még izgalmasabban hangzik a juhhús újságban, káposztafővel. Veronika aszszony máris elmagyarázza, ne gondoljunk az újságpapírosra, hanem az új módon készülőre, mint újszerűre, újságra. Ennek az ételnek a különlegessége, hogy három edényben készül, majd megfelelő módon "rakják össze" az alkotóelemeket. A főurak kedvence a "malacznak a bűrében csinált étök", vagyis egészben sült töltött malackülönlegesség. A köretek jórészt gyümölcsökkel feldobott kásafélék, úgymint köles, árpa, zab és hajdina, például aszaltszilva-girlanddal dekorálva. Egyébként akkoriban rengeteg párolt, sült és más módon elkészített gyümölcs volt a köret.

 

De térjünk rá az édességek legédesebbjére, a pergelt tortára, ami látványosságnak se semmi. Diós pörköltcukorból készül ez a torta. Az alapanyagból különböző méretű hengereket, lapokat, hajlított lemezeket formáznak, melyeket cukormázzal díszítenek, majd nagy gonddal állítanak össze valóságos műremekké.