A Zsolnay törékeny jövője
A százötven éves gyártelep épületei izgalmas összevisszaságban tükrözik az utóbbi százötven év iparfejlődését. A XIX. századi hőskor barátságosan kopott téglaépületei közé szép számmal ékelődnek szocialista kockacsarnokok, otromba toldozgatások. Ezt az elzárt ipari zónát kell a tervezőknek részben bontva, részben megőrizve és hozzáépítve bekötni a város szövetébe.
Amit érdemes belőle megőrizni, az a XIX-XX. század fordulójára eső fénykorban létrejött épületállomány. Jellemző, hogy akkor még a gyárkéményeket is színes cikcakkdíszítéssel rakták ki. Ma már ipari műemlékek, tehát kötelező is megtartani őket. De nemcsak ezek szépek. A pirogránitműhely környékének ó épületei olyan hangulatot sugároznak, mint egy fachwerkes német kisváros. Az igazgatósági épület bensőséges terasza pedig mintha a kínai császári palota egyik udvara volna: óriási cserépgriffek őrzik a lépcsőket, s a bőség díszes edényei szegélyezik az utat. Ezeket a hangulatokat érdemes megőrizni.
A gyár parkjában egyébként, mint egy szabadtéri múzeumban, mindenfelé óriási kerámiavázák, különös épületdíszek mintadarabjai bukkannak a sétáló elé. Zsolnayék annak idején otthonosan alakították ki a gyár területét, hiszen maguk is itt laktak: üvegház, teniszpálya, kert is volt a gyárban. A teniszpályát a szocializmus idején lebetonozták, s egy palatetős raktárt húztak rá. A terület egyik végében magáncélra épült az úgynevezett "zöld tetős ház", egy hatalmas, zöldmázas cseréppel fedett épület. Eredetileg Zsolnay Vilmos fiának, Miklósnak a lakóháza volt. A hetvenes években aztán művelődési otthon lett "Dozsó" néven. Tíz éve azonban már nem használja senki. Környezete elgazosodott. Egy másik lakóépület, a Sikorski-villa a gyárterület középpontjában áll. Ezt Zsolnay Vilmos lányának, Júliának a férje, a lengyel származású Sikorski Tádé építtette. Ma ez is teljesen üres, illetve a szobáiban néhány ottfelejtett porcelán emlékeztet a nemrég még itt folyt munkára.
A gyár, vagyis a leendő kulturális negyed területét kettévágja a városba bevezető 6-os út. Az attól délre eső fertály nem annyira hangulatos, mint az északi. Ott főleg raktárak állnak, de érdekes, hogy a két részt a 6-os alatt ipari alagút köti össze, amelyet a terület újraálmodói nyilván ki is használnak majd.
Érdemes elmondani, hogy a 2010-ben Pécsre autózó vendég e bevezető út mentén találhatja majd a legtöbb kultúrfővárosi újdonságot. A Zsolnay-negyeden kívül ide szánják, a jelenlegi sporttelepek helyére a hatalmas regionális könyvtárt és tudásközpontot, s mellé az új konferencia- és koncertközpontot is. Így a Zsolnay-gyártól a belvárosig kulturális létesítmények egybefüggő láncolata épülhet ki, melyeket parkok kapcsolnak össze.
Az újjászülető Zsolnay gyárnegyed területére négyféle kulturális funkciót szeretnének telepíteni. A zöld tetős házban és környékén gyerekközpont létesülne: magába az épületbe költözne a Bóbita Bábszínház és a bábmúzeum, itt lenne a híres pécsi bábjátszás központja, mellette pedig az egyik újrahasznosított, modern építményben, az elektromos szigetelők műhelyében a Csodák Palotájához hasonló, interaktív ipartörténeti kiállítást képzelnek el. A lejtős terepen kissé lejjebb fekvő pirogránitüzem régi épületeiben kreatív központ létesülne, kortárs alkotók kiállítóhelyeivel, alkotóházaival, ifjúsági központtal. Talán funkciójában ide tartozik majd a Sikorski-villa is, mely a tervek szerint dizájnközpont lesz. A fentebb kínai császári palotához hasonlított igazgatási épület és eozinműhely helyén jön létre az úgynevezett míves negyed, szecessziós kávéházzal, a Zsolnayak történetét bemutató kiállítással, kézművesutcával, vendégművészeket fogadó szállásokkal. S végül a 6-os úthoz közeli újabb épületekben létesül az új művészeti egyetemváros, ide költözik át a pécsi egyetem művészeti kara, s tulajdonképpen ennek lesznek rendezvényépületei az út túloldalára eső csarnokok is. Mindezek mellett a korábbinál jóval szerényebb termelés is marad, de ezt a gyár keleti oldalába telepítik.
A minap az építészeti pályázat részeként bejárást tartottak az érdeklődő építészeknek, de úgy tűnt, inkább az újságírókat érdekelte az ügy. Pedig a kulturális évre elkészülő többi létesítmény mindegyikére jelentős volt a tervezői érdeklődés, azokra több tucat terv érkezett.
Itt, a Zsolnaynál a feladat összetettebb: nem egy, hanem sok épületet, egy egész negyedet kell kitalálni, s aprólékosan megtervezni. Ráadásul a tervezői fantázia nem is mozoghat olyan szabadon a megtartandó épületek miatt. Bár ez a kötöttség és a Zsolnay-tematika akár inspiráló is lehet. Összességében izgalmas kihívás ez, s az izgalmat csak fokozza, hogy iszonyatosan szorít a határidő. Az építészeti pályázatot január elején írták ki, s április elejéig el kell készülniük a terveknek. A kivitelezés majd valamikor év végén kezdődhet: és akkor marad nagyjából egy év mindent megcsinálni.
