Az utolsó műszak

Az utolsó műszak utolsó órái ezek, a határállomás egyik felét már szétszedték, hatalmas fehér sátor áll a helyén, amelyben most ácsolják a színpadot, és állítgatják a fényeket a szombati hivatalos „schengen-bulira”.

A szlovénok és olaszok történelmi eseményként élik meg a határnyitást. Kettőjük kapcsolatát évtizedeken át mérgezte ugyanis a II. világháború után hosszas huzavonával kialakított határvonal, amely városokat vágott ketté, családtagokat szakított el egymástól.

Az utolsó órára a két határőr már kimerészkedik a fülkéből, és a kollégáik is felsorakoznak mellettük. Fázósan toporognak, néha az órájukra pillantanak, a parancsnokot keresik a szemükkel.

Egy perccel éjfél előtt mindenki a határállomás immár kiürített épületéhez siet, mert kezdődik a zászlólevonás. Az uniós kék lobogó - és néhány méterrel mögötte a szlovén is - lassan ereszkedik lefelé, vakuk villannak, sokan éljeneznek, valaki pedig azt kiáltja szlovénul: most már végre egyek vagyunk veletek drága szomszédaink. 

Csak a határőrök és vámosok állnak vigyázban, tisztelegve, számukra ezek az utolsó pillanatai a škofijei szolgálatnak.

A zászlókat még szép lassan összehajtogatják. A határállomást jelző táblákat már korábban leszerelték.

Egyetlen felirat maradt csupán: Škofije nyerte el a legjobb szlovén határállomás címet 1996-ban, 2000-ben és 2002-ben.

Az áthaladó autósok már nem is lassítanak, legfeljebb dudálnak üdvözlésül.

 
Schengen egy kis bortermelő városka Luxemburg legdélkeletibb pontján, közel a német, francia, és luxemburgi hármashatárhoz. Az alig 425 lakosú település 1985. június 14-én vált ismertté és híressé, amikor az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták itt a Schengeni egyezményt, amely a közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. (Forrás: Wikipédia)

Az utolsó utasítás