Ökológiai katasztrófa fenyeget Dalmáciában

Tömeges menekülésre, és országon belüli költözési hullámra készíti fel a horvátokat a drámai ENSZ jelentés, amelyet a hét elején hoztak nyilvánosságra világszerte. Jurij Afanasijev szerint belátható időn belül olyan áradások, viharok pusztítanak majd Dalmáciában, amelyek ellen szinte lehetetlen védekezni. Horvátország egyes tengerparti részeit teljesen elöntheti az egyre emelkedő szintű tenger, de egész szigetek is víz alá kerülhetnek majd. Más területek eközben félsivataggá változhatnak, azaz a szárazság, és a gyakori, orkánszerű szél letarolhatja a teljes növényzetet.

Ideje szembenézni egy ökológiai katasztrófa lehetőségével - fogalmazott Afanasijev, aki a leginkább érintett országok mielőbbi összefogását sürgette az ENSZ nevében.
Mindez összecseng dél-európai tengerbiológusok nemrég közzétett felhívásával, amely algaügyben szintén együttműködést szorgalmaz az Adria menti népek között. 

A néhány hónappal ezelőtt befejezett kutatásaik szerint Caulerpa racemosa algamezők borítják be Dalmácia, Montenegró és Albánia tengerfenekének nagy részét. A nyolcvan éve ismert algafaj sok gondot okozott már Franciaországnak, Spanyolországnak, és Olaszországnak is. A kutatók szerint az Adriában odafigyeléssel, összefogással és sok pénzzel talán még megállítható lenne a folyamat.

Az agresszív trópusi alga rohamos terjedését a mediterrániumban szintén a globális felmelegedés egyik bizonyítékának tartják egyébként a kutatók. Horvátországban öt évvel ezelőtt, Hvar sziget közelében észlelték először a jelenséget, de akkor még úgy vélekedtek róla az „illetékesek”, hogy az Adria öntisztulással megszabadulhat a fenéken zöld szőnyegként elterülő algamezőktől. Mára azonban Mljet szigetéig szinte mindenütt találhatók algamezők a dalmát tengerben, és Dubrovnik környékén is egyre nagyobb területeket foglal el a Caulerpa racemosa.

Mennyiben érinti ez az Adria szerelmeseit?

A fürdőzők még sokáig nem vesznek észre majd semmit. Az algák alapvetően nem szennyezik a vizet. A búvárok azonban néhány év múlva helyenként már csak ezt a zöld szőnyeget láthatják a víz alatt, egyéb életnek nyoma se lesz. Az algák szép lassan tönkreteszik ugyanis a táplálékláncokat, a halak többsége eltűnik, mert éhen hal, vagy inkább elmenekül más vizek felé. A halászok munka nélkül maradnak, a dalmát vendéglősök pedig tenyésztett vagy messze földről importált halakat raknak majd az asztalokra.

Komolyan kell-e venni az ENSZ riogatását?

Az éghajlatkutatók keményen fogalmaznak mostanság. Az emberek többsége azonban nem hajlandó másképp tudomásul venni az előre jelezhető, kellemetlen folyamatokat. Szó sincs arról, hogy pontosan behatárolható időpontban mindent elsöprő cunami fenyegetné azokat, akik most házat vesznek a horvát vagy montenegrói tenger partján. Viszont vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyek alapján ideje elkezdeni felkészülni akár a legrosszabbakra is.

Nézzük az utóbbi egy év történéseit Horvátországban. Tavaly igen enyhe tél volt, még a legmagasabb hegyekben is alig esett hó. A tavasz „eltűnt”, hiszen már áprilisban beköszöntött a nyár, és fürödni lehetett a tengerben. Száz éve nem látott hőséget hozott aztán július, augusztus - a meteorológusok akkor azt jósolták, hogy november végéig magabiztosan tart majd a vénasszonyok nyara.

Ehhez képest szeptembertől vihar vihar után következik Dalmáciában, elmaradt az ősz, helyette október közepétől havazik, és teljesen kiszámíthatatlan, szélsőséges az időjárás. Egyik nap sortban, rövid ujjúban, másnap meg bundában indulnak dolgozni a dalmátok.

Sveti roknál - itt fúrja át a Velebit hegységet az új autópálya - minden héten egyszer lezárják az utat, mert a viharos szél miatt nem merik felengedni rá az autósokat. (Nyáron lakókocsikat, teherautókat is felborított itt a bora, azaz az erős északkeleti szél.)

A kellemetlenül hosszú és kényelmetlen kerülőutakra kényszerülő autósok felháborodottan kérdezik: hogy lehetett így autópályát tervezni, építeni? Kicsit is rosszabb az idő, és már nem használható?

A horvát autópálya-felügyelet meg folyamatosan magyarázkodik: néhány évvel ezelőtt, ugyanitt, nem volt ilyen kiszámíthatatlan, szélsőséges, és veszélyes az időjárás…

Mi akkor a megoldás?

Ennek kitalálásán fáradoznak a globális felmelegedéssel, azaz a klímaváltozással foglalkozó tudósok, kutatók, szakértők. Odáig már eljutottak, hogy csak akkor lehet hatékonyan védekezni a szélsőségek ellen, ha a Föld országai összefognak, és egy Amerikában pusztító hurrikán épp úgy megüti a magyarok ingerküszöbét, mint a dalmát algamező a Karibon napozókét. Ez a szókimondó ENSZ jelentés arra figyelmeztet, hogy mostantól senkinek nem ér úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Vihar Splitben - 2007 nyara