Dél-Korea kezdőknek

Dél-Korea alig bukkan fel turistacélpontként. Pedig tanulságos a nagyon távoli és mégis közeli kultúrával utazóként ismerkedni. Minél távolabb van egy ország, annál több közhelyet tudunk róla, s annál sematikusabbak az ismereteink. Koreáról is annyit tudunk, hogy háborús határ vágja még mindig ketté, hogy Északon sztálinista típusú diktatúra uralkodik, hogy a Dél pedig "kis tigris". A műveltebbek esetleg hallották, hogy száz éve még "remetekirályságként" emlegették, hogy sokáig japán uralom alatt állt.

Most pedig valóságos gazdasági világhatalom, amely nálunk is fontos beruházó. De mit lehet ott látni? Rengeteget és mégis keveset. Egy hét ugyanis csak arra elegendő, hogy az utazó könyvet írjon tapasztalatairól, cikkre már kurta idő.

Szöul tizenkétmilliós óriásváros. Bonyolult metróhálózattal, tömegközlekedéssel, állandó forgalmi dugóval. Mások szerint kisfalvak, városkák bonyolult elegye, ahol a régmúlt és a még nem is létező jövő egymás mellett lélegzik. Az újságíró turistaként régiségeket nézne. Felkeresi az öt megmaradt királyi palota egyikét. A Gyeongbokgung-palota a tizennegyedik században épült fel először. Aztán többször leégett, újjáépítették, hercegek és királyok rezidenciája volt. Ma izgalmas műemlék, amelynek kapujában régi ruhába öltözött alabárdosok állnak. Gyér szakállukat a szél lobogtatja, ez is ritka itt. Nem a szél. A palotában iskolások, fényképeszkedni hozott óvodáscsoport. A kicsik nemzeti viseletben. Ez ugyanis létezik a XXI. századi Koreában is. Nagyobb ünnepeken a családok - főleg a nők hordják a szép selyem öltözetet. Megnézzük a tróntermet, a hálószobákat. Elcsodálkozunk a szigorú fekhelyen, ahol kis fasámli helyettesíti a párnát. Állítólag sokan ma is ilyennel élnek. A tradíció erős, feltehetően ennek is nagy szerepe van az ország sikerességében. (A palotától tíz-húsz percre van az informatikai minisztérium kiállítóterme, ahol az előre bejelentett látogató a jövő robottechnológiájával, automatizált lakásaival ismerkedhet.)

A következő ki nem hagyható látvány a szupermodern Nemzeti Múzeum, ahol a kelet-ázsiai történelem, kultúra és művészet megannyi kincsét gyűjtötték be. Egyebek között külön termek szólnak a koreai betűírásról és nyomtatás feltalálásáról. A betűírást azért konstruálták, hogy az egyszerű nép is olvashasson. A XV. században, pár évtizeddel Gutenberg előtt Koreában már cserélhető fémbetűkkel nyomták ki a buddhista szent iratokat.

Koreát lakói is szívesen nevezik kimcsi országnak, utalva arra, hogy a paprikás erjesztett savanyúság étrendjüknek alapját képezi. Érdemes beülni egy koreai hagyományos étterembe. Gyékényre ültetnek, így kapjuk meg apróbb-nagyobb tálkákban az ételsort. Vas evőpálcikával eszünk. Ez is koreai különlegesség. Ne féljünk meglepetésektől, aki nem akar halat, tengeri herkentyűket, nálunk fintorral emlegetett állatok húsát enni, az is jóllakhat és izgalmas ízeket tapasztalhat.

Korea nem kifejezetten olcsó ország. Sőt! De azért ne hagyjuk ki Szöul valamelyik óriáspiacát, ahol egész nap tart a vásár. Minden van itt, különös ételek, ismerős zöldségek, ruha és egyebek. Alkudni is lehet - állítják a turistakalauzok.

Korea persze nem csupán Szöulból áll. Többi nagyvárosa is ezernyi érdekességet kínál. Sokan azért jönnek, hogy borzongjanak a demilitarizált zónában az északi oldal merev katonaarcainak látványán. De a hegyek, a tengeröblök, a természetvédelem alatt álló szigetek is érdekes látványosságot kínálhatnak.

Koreába vízum nélkül utazhatunk. A repülőjegy meglehetősen borsos. Sokan tanácsolják, hogy az utazást a kalandvágyók egy nagyobb ázsiai utazás részeként szervezzék meg.

Marcona őrök vigyázzák a "remetekirályság" egykori urainak palotakapuját
Marcona őrök vigyázzák a "remetekirályság" egykori urainak palotakapuját
Top cikkek